1 év

 Egy év.. Annyi minden változott azóta, mégis úgy érzem, hogy kb semmi. 

Most csak azért keveredtem ide, mert tudtam, hogy itt le van írva a bakancslistám, a papír alapú eltűnt .. 

Ha már itt vagyok, mesélek egy kicsit, rám fér, hogy kiírjam magamból a dolgokat.

2020. 05. 21-én volt 3 éve, hogy együtt vagyunk Dáviddal. Az elmúlt 1 év keményen megedzette a kapcsolatunkat. Jelenleg nagyon szeretjük egymást állapot áll fenn, de nem volt ez mindig így.. 

Januárban elvesztettem a munkámat onnantól május közepéig, vagyis 3,5 hónapot voltam itthon kereset nélkül. Az ő bérét is lecsökkentették, de elvoltunk valahogy. Viszont a végtelenségig nem mehetett így, valamint a "jó tanácsokat" is kapta jobbról-balról, hogy nem kellene eltartania. Valamiért nem látta meg azt, hogy Én mennyire szenvedtem abban a helyzetben, hogy nem találtam munkát, hiába küldtem el napi több 10 helyre is a jelentkezésem. 1x fordult elő, hogy ezt elmondta nekem, hogy elgondolkodott, hogy abbahagyja és kilép ebből a helyzetből, mert nem halad ... 

Megszakadt a szívem. 

Néhány nappal vagy maximum héttel később megláttam egy hirdetést, amit addig a lehető legnagyobb ívben kikerültem. 

3 műszak gép mellett, operátori munka, havi netto ~150 ezer forintért.. 

Abban az állapotban úgy voltam, hogy ha 50 ezret kapok az is több, mint a semmi és megmentem a kapcsolatom. 

Fel is vettek, május 18-án kezdtem. 

Nagyon nagyon sok rosszat hallottam addig erről a cégről, leginkább ebben a munkakörben.. Féltem. 

A munka könnyű, az emberek kedvesek, a bér pocsék, de azt eddig is tudtam. Szóval összességében pozitívan csalódtam. 

eltelt 3 hónap már a kezdés óta és kezdek -nem, nem belejönni- belekényelmesedni és elhanyagolni magam. 

Tegnap pl szünetben elszaladtam a mosdóba és kézmosás közben belenéztem a tükörbe, akkor döbbentem rá, hogy egy ideje nem mostam fogat, kövér vagyok (lent bővebben) és legkevésbé sem az aki lenni szeretnék. 

.

Apropó fogak.. 

Gabi Anyukájáról kiderült, hogy daganatos. 

Fogfájással kezdődött nála, mikor elviselhetetlen lett a fájdalom (mikor máskor) akkor ment csak el megnézetni. 

Késő volt. 

Küldték is Szolnokra.

Szövettan.

Rosszindulatú.

Áttétes. 

09. 14-én műtik. Utána fél-1 év felépülés és ezalatt kemoterápia. 

Nehéz. 

.

Erre elkezdett fájni a jobb alsó bölcsesség fogam :D
Már a fülemre is ráment és nem rendel az a @@@ fogorvos aki itt van nálunk a városban, mert KORONA. 

.

Néha szoktunk telefonon beszélni Gabival, de nem túl sűrűn igyekszem tartani benne a lelket. Állítása szerint nincs mobilja, így csak akkor érem el ha otthon van. 

HAHA..! 

Ehhez képest tegnap (09.09.) mentem épp kenyér pirítót venni  és megláttam az egyik "y" elágazásban, mintha ő jönne velem szemben. Az agyam egyből blokkolt, hogy az nem lehet ő, hisz ez a személy mobilon telefonál! Mégiscsak jobban odanéztem. Meglátott és hallottam ahogy mondja a telefonba, hogy most leteszlek. És azzal a lendülettel elfutott az ellenkező irányba !?? 

Utána siettem, Még láttam a következő utca végén. Rákiáltottam, hogy "Látlak, semmi baj, most már várj meg!" de csak annál gyorsabban futott. 

Teljes értetlenségben ácsorogtam az utca közepén. 
Elképzelésem sincs, hogy miért tett így.. 

Majd hazafelé sétálva, már kb 2 háznyira voltam az otthonunktól, mikor megláttam, hogy jön velem szemben biciklivel, ekkor már csak integettem neki, de beletaposott a pedálba és el is tűnt a következő utcában... 

Azóta nem beszéltünk. Nem is keresem. Nem tudok mit kezdeni ezzel a helyzettel. 

.

Dávidra visszatérve azóta ő szépen halad. Azóta is a szakmájában dolgozik, amit imád. Tud félretenni (így, hogy már Én is dolgozom) és a legfontosabb változás vele kapcsolatban, hogy elkezdte újra a jogsit. Most elsőre sikerült neki a KRESZ vizsga és már 2 vezetés órája is volt. 

Nagyon büszke vagyok rá! <3 

Hamarosan veszünk autót is. Viszont az nem olcsó mulatság, így hitelre lesz szükségünk. Én nagyon örülnék ha nem csak autóra vennénk akkor már fel hanem egyben nagyobb összeget és néznénk házat is végre. 

.

Nekem már nem állnak ilyen fényesen a dolgaim. 

Fogalmam sincs, hogy időben-e, de felismertem ezt és sikerült elcsípni. 

A menzeszem újra elkezdett szarakodni, hogy néhány hónapot kivesz pihenőnek.. A súlyom már 90 felett és úgy ahogy van, nem vagyok megelégedve magammal.. 

Így nem csoda, hogy a baba kanyarban sincs azóta sem. 

Pár hete láttam meg FB-on, hogy egyik ismerősöm Vivi kitett egy előtte-utána képet, amin szemlélteti, hogy már 48kg-tól szabadult meg. 

Rá is írtam, hogy ez mégis hogyan sikerült neki. Kiderült, hogy ugyanazzal a programmal amivel nővérem is leadott 20kg-ot. 

Szóval egy kis átgondolás, átbeszélés után jött is az elhatározás, hogy Én is megcsinálom. 

Számolgatásaim alapján a 65kg az ideális számomra a 174cm-emhez. A 60, amiről eddig álmodoztam a bmi szerint már soványnak számít. Bárhogy számolok, ez így is legalább 25kg amit le kell adni. 

Viszont nagyon tetszik a program, amiről majd akkor mesélek ha már lesz eredménye. De akkor úgy érzem sokat. 

.

Hiszen kiléptem a foreveres csapatból. Hiába, hogy volt már egy mentoráltam, semmi sem motivált a folyamatosságra. 

Mindig belekezdtem lelkesen egy-egy kihagyás után, de elterelte valami a figyelmem és abba is maradt. 

Meguntam, hogy folyamatosan csalódást okozok magamnak és a mentoraimnak is. Így inkább kiléptem, levéve ezzel egy hatalmas súlyt a vállamról. Most is úgy érzem, hogy ez lesz az Én utam, de nem ebben az életszakaszban. 

.

Van ám jó hír is a tarsolyomban <3 

Nővérem férjének a lánya (másik házasságból) terhes lett (elég gáz a kapcsolat, elég szar a helyzetük) és 1 hónapja életet adott Petikének. Petike kora baba lett sajnos, de szépen növöget. 
Már fogtam a kezemben és még fogom is sokat. Most szombaton délután is megyek babázni :)

Nagy reményem, hogy a fogyás segít majd és rendbe áll a menzeszem és jöhet a kicsi is. 

Autó, lakás, baba.. 

kettő hét múlva 26 leszek, örülnék már ha haladnának ezek a dolgok az életemben.

Életünkben. <3