Bogozd ki!

Összekuszálódott minden. Semmi sincs a helyén. Minden csak lehúz. Állandóan csak sírnék.
Nemegyszer átestem már ilyen mélyponton és ha valamit megtanultam az az, hogy a sírás nem segít semmin. Max a lelkemen.

Na de hogy megint mi ennek a nagy hisztinek az oka?
Kezdjük ott amiről már írtam.
Újra felbukkant az életemben Nándi. Jött és úgylátszik megint szépen berendezkedik az életembe, mert beajánlottam a főnökasszonynak, már beszéltek is. Jövőhéten kiderül mi lesz, és ha összejön neki 15én kezd is.
Annyira más, mégis ugyanaz!
Más, mert sokkal szerethetőbb és kedvesebb. Ugyanaz, mert valójában mikor magát adta szuper kedves volt és ami még megmaradt a fantasztikus humora amit mindig is imádtam.

Ha már Nandi akkor munkahely.
Annyira bizonytalan. Mint jelen pillanatban az egész életem, hogy csak na!
Kb úgy érzem magam mintha annak a fa játéktoronynak a tetején állnék aminek kikellett húzgálni a darabjait és az vesztett akinél összedőlt.
(Nemjuteszembeaneve)
Nov. 30án lejár a szerződésem. Nyilván maradok még. Csak sehova sem haladok.
Reggeltől estig dolgozunk. Bemegyek munka után egy boltba már ottvan h besötétedik mire kijövök és mit tudok tenni? Elmegyek a lakásba, eszek, fürdök, alszok. Kezdődik elölről.

"Élnünk kellett volna, még élnünk..
Valahogy, ahogy elképzeltük!"

Ha összejön Nándinak már 2 fiuval leszek összezárva egy lakásba aminek Patrik felettébb NEM örül.
Sőt! Még úgy is hogy tudja mind2 sráccal való viszonyom !teljes! történetét.

Rettentő féltékeny.
Most 3 napot együtt voltunk a szabad 4ből.
Vasárnap este ott is aludtam Patriknál. Az anyja megint előadta magát szépen.
6:39kor azzal keltett Patrik, hogy az anyja mondta neki, hogy menjek haza a 9:40es vonattal O.o
Mondanom sem kell, hogy tömény sírás következett. Olyan *** ** * ** ***** az a nő!!!
Legalabb Patrikkal sikerült megértetnen, hogy nem rá haragszom, hanem a szellemi fogyatékos anyjára. Most boldogok vagyunk /látszólag/ és várjuk a tavaszt.. :)

Megjegyzések

  1. Nagyon sajnálom, amit érzel, átérzem. Ez a mindennapok sokszor undorító és nehéz "vonata", amire én is olykor rühellek felszállni. Sokszor én is sírok, mert ez tényleg kilátástalan. Mindennap ugyanaz a taposó malom, hétvégén a tömény nihil, nincs mire várni. De remélem, neked azért megoldódnak a dolgaid. Fura, hogy Nándi ismét visszacseppent az életedbe, de most hogy tudod valójában ki is ő, talán a viszonyotok is kiegyensúlyozottabb lesz. Sajnálom az anyós problémádat, tudod írtam, nekem is ilyen gyík, balfasz anyósom volt, aki ha a rosszindulat fájna, bizony hangosan ordítana. Bízom benne, hogy Patrik azért melléd áll és kitartotok egymás mellett. Ezek nehéz idők. De várjátok a tavaszt, tervezgessetek. Úgy könnyebb lesz, hidd el. Jobb időket kívánok, kitartás!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A kutya az ember legjobb barátja

Örülj a hét minden napjának

Karácsonyi csodák márpedig léteznek