Örlődöm
Csapongó írás!
.
.
.
Mindenek előtt tudni kell, hogy introvertált személyiség vagyok.
Persze nekem is szükségem van arra, hogy összejöjjünk barátokkal és kimenjünk a városba sörözni, beszélgetni, szórakozni, vagy összejöjjünk valamelyikünknél grillezni/bográcsozni..
Viszont a nyári plusz ősz elejei időszak nekem már túl sok. Amikor egymást érik a városban a programok és nekünk mindegyiken kötelező jelleggel ott kell lennünk.. Mert ezzel a társasággal ezen a programon leszünk, azzal meg a másikon és így tovább. Így történik az, hogy bármikor bármilyen programra elindulunk kettesben a párommal max egy 1 óra elteltével azon kapom magam, hogy kb 10 ember vesz minket körül.
Igazi kincs, hogy Neki ekkora baráti társasága van és azóta tudom, hogy már engem is annak tekintenek. Némelyiküket különösen megszerettem már.
Visszatérve, az, hogy mindig ennyi emberrel vagyok körülvéve egy idő után már lehúz az életről. Bármennyire imádok valakit, egyszerűen képtelen vagyok jópofával odaállni a sokadik programon is és bájologni a többiekkel.
Miközben belül hányok már az emberektől és csak arra vágyom, hogy otthon befeküdjünk a nagy ágyban, a kutya bekuckózzon a lábunkhoz és ölbevéve a laptopot, összebújva megnézzünk egy filmet...
Így jutottunk most el ahhoz a ponthoz, hogy azt mondtam "Én most nem megyek!"
Ő már biztosan a kedvenc kézműves sörözőnkben ül a haverokkal és haverinákkal..
De Nekem most erre van szükségem, hogy egyedül (vagyis Magammal) töltődjek.
.
Meg most egyébként is olyan fura szakaszában vagyok az életemnek. Ugye most a nőgyógyászati problémám miatt gyógyszereket szedek ami természetesen kizárja, hogy alkoholt fogyasszak, de még egészségesen is kell étkeznem az már mindennek a teteje egy nyári rendezvényen a városban.
Pénteken voltunk barátokkal a Beatrice jött a városba. Nem is az érdekelt minket igazán hanem a társaság. Viszont Még Én éreztem hülyén magam mikor a "Te mit kérsz?!" kérdésre, pár hete még az volt a válaszom, hogy "Meggyes sopronit, hidegen!" most pedig, hogy "Nem iszom alkoholt, köszi." majd az egyértelműen várt reflex mindenkitől aki csak hallotta a számból ezt "CSAKNEEEEEM???"
Válaszom fejben: Nem b+, épp azért küzdök, hogy az legyen de NEM. És meg se próbálj a többiek előtt ezzel poénkodni, mert kitekerem a nyakad!
Válaszom hangosan: Nem, csak gyógyszert szedek...
Szóval végül este 8tól éjjel kb 1ig a többiek iszogatását néztem, és ott bénáskodtam a 0.0-ás lime-os mentás "SÖRÖMMEL" (amit halkan jegyzek meg, hogy egyébként finom volt).
Tehát rohadt pocsékul éreztem magam.
Most az is nyomaszt, hogy január óta próbálkozunk a picivel. Amit jobban belegondolva Én tudat alatt sejtettem, hogy a problémás dolgok miatt nem jöhet össze..
De most olyan valóságosnak tűnik az egész. A nőgyógyászhoz járkálással, az alkohol mentes sörrel, hogy itthon vagyok már több, mint egy hónapja és minden ilyennel együtt. Mintha az univerzum így akarna felkészíteni, hogy az vár rám. Az egóm pedig kézzel lábbal hadakozik minél valóságosabbnak élem meg. A napokban már azt is felvetettem a Dávidnak, hogy menjünk ki külföldre dolgozni, hogy jobb körülményeket tudjunk teremteni magunknak és a picinek is.
Ő még csak ellenkezett mikor ezt felhoztam eddig 2x. De Én még mindig nem vetettem el.
.
Szóval itthon vagyok egyedül.
Bocsánat a kutyával!
Brian Tracyt hallgatok és jegyzetelem ki magamnak, írom a blogomra a bejegyzést. Nyugalom van.
Mégis nyomást érzek belül.
Pedig már a pörgetős zenémet is meghallgattam Maxi hangerőn. Addig jó volt, majd ugyanaz -_-
.
Szóval pénteken ez volt..
Szombaton pedig Kowalsky koncerten voltam a nővéremmel és a férjével.
Ott is rengeteg ember vett körül természetesen. Ráadásul bőrig is áztunk..
De kihoztuk belőle a legjobbat.
Hangunk az nem sok maradt és izomlázam van rendesen. Plusz itt jegyezném meg, hogy Úgysem volt még bőrigazós koncertélményem!
.
De ez így egymásutánban már sok volt. Tényleg nem bírtam volna még most is rengeteg ember közé menni.
.
Most az jutott eszembe, hogy másoknak tavaszi fáradtsága van, nekem pedig őszi!
.
Amit még okvetlen leakartam írni az az, hogy egyedül igazán önmagam vagyok.
De csak addig a pillanatig amíg nem lát senki.
Tartok tőle, hogy ezt csak nagyon súlyos személyiség fejlesztéssel tudom kezelni.
Ma is volt, hogy délelőtt hazautazott az Apukájához így egyedül voltam, és miután rendbevágtam a házat leültem Brian Tracyt hallgatni és jegyzetelni.
Hallottam, hogy fordul a kulcs a zárban és már állítotzam is meg. Letettem a tálcára és amint visszakerültem a gép elé fejhallgatóval hallgatam tovább. De közben telót nyomkodtam meg minden mással IS elfoglaltam magam csak ki ne derüljön, hogy Én mit csinálok.
Persze nekem is szükségem van arra, hogy összejöjjünk barátokkal és kimenjünk a városba sörözni, beszélgetni, szórakozni, vagy összejöjjünk valamelyikünknél grillezni/bográcsozni..
Viszont a nyári plusz ősz elejei időszak nekem már túl sok. Amikor egymást érik a városban a programok és nekünk mindegyiken kötelező jelleggel ott kell lennünk.. Mert ezzel a társasággal ezen a programon leszünk, azzal meg a másikon és így tovább. Így történik az, hogy bármikor bármilyen programra elindulunk kettesben a párommal max egy 1 óra elteltével azon kapom magam, hogy kb 10 ember vesz minket körül.
Igazi kincs, hogy Neki ekkora baráti társasága van és azóta tudom, hogy már engem is annak tekintenek. Némelyiküket különösen megszerettem már.
Visszatérve, az, hogy mindig ennyi emberrel vagyok körülvéve egy idő után már lehúz az életről. Bármennyire imádok valakit, egyszerűen képtelen vagyok jópofával odaállni a sokadik programon is és bájologni a többiekkel.
Miközben belül hányok már az emberektől és csak arra vágyom, hogy otthon befeküdjünk a nagy ágyban, a kutya bekuckózzon a lábunkhoz és ölbevéve a laptopot, összebújva megnézzünk egy filmet...
Így jutottunk most el ahhoz a ponthoz, hogy azt mondtam "Én most nem megyek!"
Ő már biztosan a kedvenc kézműves sörözőnkben ül a haverokkal és haverinákkal..
De Nekem most erre van szükségem, hogy egyedül (vagyis Magammal) töltődjek.
.
Meg most egyébként is olyan fura szakaszában vagyok az életemnek. Ugye most a nőgyógyászati problémám miatt gyógyszereket szedek ami természetesen kizárja, hogy alkoholt fogyasszak, de még egészségesen is kell étkeznem az már mindennek a teteje egy nyári rendezvényen a városban.
Pénteken voltunk barátokkal a Beatrice jött a városba. Nem is az érdekelt minket igazán hanem a társaság. Viszont Még Én éreztem hülyén magam mikor a "Te mit kérsz?!" kérdésre, pár hete még az volt a válaszom, hogy "Meggyes sopronit, hidegen!" most pedig, hogy "Nem iszom alkoholt, köszi." majd az egyértelműen várt reflex mindenkitől aki csak hallotta a számból ezt "CSAKNEEEEEM???"
Válaszom fejben: Nem b+, épp azért küzdök, hogy az legyen de NEM. És meg se próbálj a többiek előtt ezzel poénkodni, mert kitekerem a nyakad!
Válaszom hangosan: Nem, csak gyógyszert szedek...
Szóval végül este 8tól éjjel kb 1ig a többiek iszogatását néztem, és ott bénáskodtam a 0.0-ás lime-os mentás "SÖRÖMMEL" (amit halkan jegyzek meg, hogy egyébként finom volt).
Tehát rohadt pocsékul éreztem magam.
Most az is nyomaszt, hogy január óta próbálkozunk a picivel. Amit jobban belegondolva Én tudat alatt sejtettem, hogy a problémás dolgok miatt nem jöhet össze..
De most olyan valóságosnak tűnik az egész. A nőgyógyászhoz járkálással, az alkohol mentes sörrel, hogy itthon vagyok már több, mint egy hónapja és minden ilyennel együtt. Mintha az univerzum így akarna felkészíteni, hogy az vár rám. Az egóm pedig kézzel lábbal hadakozik minél valóságosabbnak élem meg. A napokban már azt is felvetettem a Dávidnak, hogy menjünk ki külföldre dolgozni, hogy jobb körülményeket tudjunk teremteni magunknak és a picinek is.
Ő még csak ellenkezett mikor ezt felhoztam eddig 2x. De Én még mindig nem vetettem el.
.
Szóval itthon vagyok egyedül.
Bocsánat a kutyával!
Brian Tracyt hallgatok és jegyzetelem ki magamnak, írom a blogomra a bejegyzést. Nyugalom van.
Mégis nyomást érzek belül.
Pedig már a pörgetős zenémet is meghallgattam Maxi hangerőn. Addig jó volt, majd ugyanaz -_-
.
Szóval pénteken ez volt..
Szombaton pedig Kowalsky koncerten voltam a nővéremmel és a férjével.
Ott is rengeteg ember vett körül természetesen. Ráadásul bőrig is áztunk..
De kihoztuk belőle a legjobbat.
Hangunk az nem sok maradt és izomlázam van rendesen. Plusz itt jegyezném meg, hogy Úgysem volt még bőrigazós koncertélményem!
.
De ez így egymásutánban már sok volt. Tényleg nem bírtam volna még most is rengeteg ember közé menni.
.
Most az jutott eszembe, hogy másoknak tavaszi fáradtsága van, nekem pedig őszi!
.
Amit még okvetlen leakartam írni az az, hogy egyedül igazán önmagam vagyok.
De csak addig a pillanatig amíg nem lát senki.
Tartok tőle, hogy ezt csak nagyon súlyos személyiség fejlesztéssel tudom kezelni.
Ma is volt, hogy délelőtt hazautazott az Apukájához így egyedül voltam, és miután rendbevágtam a házat leültem Brian Tracyt hallgatni és jegyzetelni.
Hallottam, hogy fordul a kulcs a zárban és már állítotzam is meg. Letettem a tálcára és amint visszakerültem a gép elé fejhallgatóval hallgatam tovább. De közben telót nyomkodtam meg minden mással IS elfoglaltam magam csak ki ne derüljön, hogy Én mit csinálok.
De ez sokminden mással is így van, ez csak egy mai példa.
Pedig ki előtt lennék az IGAZI önmagam, ha nem a szerelmem, életem párja előtt???
Ez csak a legsúlyosabb példa volt.
De bárkivel összefutok, csak azonosulok vele és véletlenül sem mutatom a saját IGAZI személyiségem.
Na ezen dolgozom keményen.
Csak olyan rohadt félelmetes ez az egész.
Pedig azt is tudom, hogy rohadtul lekellene szarnom MINDENKI más negatív véleményét és BÁTRAN élni az életem.
Hmm...
Van az a mondás, hogy "Ha tudnád, hogy valójában mennyit gondolnak rád a többiek, még meg is sértődnél!"
.
Az is eszembe jut nagy szenvedésemben, hogy hiába nincs kedvem emberek közé menni és esküszöm, hogy minden érzelem igaz amit fentebb említettem (főleg, hogy ez ahogy látom egy össze vissza kiadom az érzéseimet bejegyzés lett), szerintem szükségem lenne már egy munkára. Mindenkinek szüksége van a szabadságra mentem időszakokra, de igaz a mondás, hogy jóból is megárt a sok.
Úgyis létrejött bennem mostanában egy amolyan "valahova tartozás" érzése vágyom dolog. Bár ez épp a sporttal kapcsolatban. Mert olyan jó látni, hogy Dávidnak ott van a baseball által egy csapatnyi barát, míg én egy kezemen megszámolom hány barátom van.
A legutóbbi munkahelyemen pedig annyira szerettem lenni és puff placcs kiszakítottak onnan. Kb ilyen érzés lehet egy kiskutyának mikor elválasztják az anyukájától és a tesóitól :(
.
MEGKÖNNYEBBÜLTEM.
Nagyon jól esett ezt mind kiírni most magamból.
Remélem kedves olvasó, Neked aki ezen az irományomon végigrágtad magad nem sült ki az agyad a végére és máskor is visszanézel hozzám. Ígérem, legközelebb jobb állapotomban jelentkezem.
Pedig ki előtt lennék az IGAZI önmagam, ha nem a szerelmem, életem párja előtt???
Ez csak a legsúlyosabb példa volt.
De bárkivel összefutok, csak azonosulok vele és véletlenül sem mutatom a saját IGAZI személyiségem.
Na ezen dolgozom keményen.
Csak olyan rohadt félelmetes ez az egész.
Pedig azt is tudom, hogy rohadtul lekellene szarnom MINDENKI más negatív véleményét és BÁTRAN élni az életem.
Hmm...
Van az a mondás, hogy "Ha tudnád, hogy valójában mennyit gondolnak rád a többiek, még meg is sértődnél!"
.
Az is eszembe jut nagy szenvedésemben, hogy hiába nincs kedvem emberek közé menni és esküszöm, hogy minden érzelem igaz amit fentebb említettem (főleg, hogy ez ahogy látom egy össze vissza kiadom az érzéseimet bejegyzés lett), szerintem szükségem lenne már egy munkára. Mindenkinek szüksége van a szabadságra mentem időszakokra, de igaz a mondás, hogy jóból is megárt a sok.
Úgyis létrejött bennem mostanában egy amolyan "valahova tartozás" érzése vágyom dolog. Bár ez épp a sporttal kapcsolatban. Mert olyan jó látni, hogy Dávidnak ott van a baseball által egy csapatnyi barát, míg én egy kezemen megszámolom hány barátom van.
A legutóbbi munkahelyemen pedig annyira szerettem lenni és puff placcs kiszakítottak onnan. Kb ilyen érzés lehet egy kiskutyának mikor elválasztják az anyukájától és a tesóitól :(
.
MEGKÖNNYEBBÜLTEM.
Nagyon jól esett ezt mind kiírni most magamból.
Remélem kedves olvasó, Neked aki ezen az irományomon végigrágtad magad nem sült ki az agyad a végére és máskor is visszanézel hozzám. Ígérem, legközelebb jobb állapotomban jelentkezem.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése