Ez az életem! :)

De még mennnyire! Ez egy gyors update-je az előző posztnak. Azóta megtudtam 2 dolgot. 1. Ma volt itt a főnök nálunk a munkahelyen lejőtt pestről.. Kiadta a feladatokat majd megint rákezdett a hegyibeszédre de a végére kiderült (most is ráz a hideg úgy mondta) h a 47 éves párját áplja otthon akit nemrég műtöttek végbél rákkal. Nagyon sajnálom és szégyenlem magam h elítéltem anélkül h tudnám a hátterét a dolgoknak :( Duplán motiváltan dolgozom! -ne rúgjon ki  a hibák miatt -vezekelek h a hátamögött szidtam :( 2. Beszélgettünk Patrikkal és nem bírtam tovább megemlítettem neki az összeköltözést. Imádja ezt az ötletet *-* Mondta h neki is volt a fejében csak ő sem merte mondani. Meg hogy milyen jól ellennénk együtt. És hogy jövőre 25 lesz és nem akar örökké a szülein élősködni. Úgyhogy benne van teljes mértékig. Mostmár csak ki kell várni és megvalósítani :) <3

Kicsit drasztikusra sikerült ez a cím adás, de most van egy kis szabadidőm és eszembe jutott, hogy írok egy bejegyzést, majd egyből, hogy ez legyen a címe. Ezzel a címmel tudom a legpontosabban kifejezni amit jelen helyzetemben érzek.. Kicsit kettős érzés van bennem. Jó-jó, de már megint nem érzem azt, hogy a helyemen lennék. Kidob magából ez a része is az életemnek.. Azt érzem, hogy ez így lesz míg el nem kezdek tenni annak érdekében, hogy elérjem a célom, amit ugye természetesen nem felejtettem el csak parkoló pályára tettem, mert azt hittem jó úton vagyok. Megint bebizonyosodni látszik, hogy ez nem így van.  Egész pontosan a legdrasztikusabb állapot a munkahelyemen van ahol a tegnapi nap (2016. 06. 27.) felajánlotta a főnök, hogy közös megegyezéssel váljanak el útjaink, majd jött a szerződés módosítással, hogy csökkenti a fizetésem/fizetésünk. Hogy szakadjon rá a mennyezet mikor a legszebbet álmodja! Nem, nem lettem végülis elküldve, ma is dolgoztam és holnap is fogo...

Uhh na ez tényleg időhiàny. Már hetek óta próbàlom leírni a gondolataim de egyszerűen nincs idöm rá. Tudom tudom.. arra van időd amire szakìtasz. És én most szakítottam. A pihenésből csìpem le ezt az időt míg megírom a bejegyzést. Munka: Elég nagy káosz volt (van) ezen a téren, de letisztulni látszik a dolog. A próbaidő lejárta után minden nagyon bizonytalan volt, de azóta nagynehezen de elkészült a szerződésem a hosszabításról is. Most be vagyok biztosítva ide még november 30-ig. Ezt a 6 hónapot arra fogom használni, hogy találjak új munkahelyet, mert ez nem jó már itt. Túl nagy a feszültség és bizonytalan az egész. Még azóta is itt vagyok. Bár a munkatársam hétfőtől már kezd Pesten, remélem hamarosan én is átleszek helyezve oda.. Patrik: Itt jön a képbe a szerelmem aki rohadtul nem örül annak, hogy én pesten fogok dolgozni ami kicsit bánt, mert én viszont Nagyon örülök, hogy elhagyhatom ezt a várost ahol semmire nincs lehetőségem.. Engem mindig is vonzottak a nagy városok, imádo...