Élek! Élek?!
Kicsit drasztikusra sikerült ez a cím adás, de most van egy kis szabadidőm és eszembe jutott, hogy írok egy bejegyzést, majd egyből, hogy ez legyen a címe.
Ezzel a címmel tudom a legpontosabban kifejezni amit jelen helyzetemben érzek..
Kicsit kettős érzés van bennem. Jó-jó, de már megint nem érzem azt, hogy a helyemen lennék.
Kidob magából ez a része is az életemnek.. Azt érzem, hogy ez így lesz míg el nem kezdek tenni annak érdekében, hogy elérjem a célom, amit ugye természetesen nem felejtettem el csak parkoló pályára tettem, mert azt hittem jó úton vagyok. Megint bebizonyosodni látszik, hogy ez nem így van.
Egész pontosan a legdrasztikusabb állapot a munkahelyemen van ahol a tegnapi nap (2016. 06. 27.) felajánlotta a főnök, hogy közös megegyezéssel váljanak el útjaink, majd jött a szerződés módosítással, hogy csökkenti a fizetésem/fizetésünk. Hogy szakadjon rá a mennyezet mikor a legszebbet álmodja!
Nem, nem lettem végülis elküldve, ma is dolgoztam és holnap is fogok, de nagyon rezeg a léc.
Igazából a főnököm egy hibbant liba, de nem is rontom vele tovább a kedvem, elég napi 9 óra belőle -_-
Már a három hónap lejárta után is úgy írtam alá a hosszabítást, hogy ezt a hat hónapot (amit eredetileg 8+4-nek tudtunk) arra szánom, hogy keresek másik munkát. Lehet, hogy felgyorsul így a folyamat.
Annyit mondogattam, hogy "Mire itt végzünk úgyis keresek másikat!", nesze nekem..
Igazából azt hinné mindenki, hogy olyan rosszul esne ha tényleg elküldene. De valójában cseppet sem.
Egy cseppet azért talán.
Belefáradtam abba amit az utóbbi időben művel a főnöknek nevezett sárkány és már teljesen TOTÁLISAN monotonná vált a munka is. Jó messzire szállt a kezdeti lelkesedésem és az, hogy mennyire tetszett Minden.
Ha1: Ha mégis megtartana akkor valószínűleg a lehető legrövidebb időn belül teleportál engem is oda magához Bp-re, mert Tibor már ott an vele 1 hete. Rám jutott a csodás poszt, hogy befejezzem az itteni dolgokat. Anynira nem lehet már itt mit csinálni, hogy egy nem régi telefon beszélgetésünkben ezt mondta: "Ott kotlik rajta már mióta!" -könyörgöm, én már rég mentem volna oda hozzájuk, de még ezt is meg azt is..
Ez munka szempontból szerintem és remélem jót jelent, mert azt vettem észre mintha ott a saját környezetében még a sárkány is nyugodtabb lenne.
Magánéletileg meg csak tovább ront a dolgokon..
Ha2: Ha elküld akkor
Felszabadulás lenne megszabadulni ettől a nyomástól ami mostanában van rajtam és ez csak egy a sok közül.
Annyi lehetőségem van, hogy csak na tervem meg még több.
Akkor miért nem hagyom ott én magamtól? Mert bizonytalan. Én mindig is a mindent a legutolsó pillanatra halasztós típus voltam. Ezért tetszett, hogy van fél évem találni másik helyet. Persze az élet kivétel nélkül seggbe billent és áthúzza a terveimet.
Hmm.. Na majd ha valamerre billen a dolog folytatom az eszmefutattásom ebben a témában.
A szerelem sem könnyíti meg az életem -de azért nem panaszkodom, könnyít rajta. Rengeteget hajtom Patriknak, hogy néha ő az egyetlen vigaszom és ez akkor úgy is van sajnos.
Még most sem fogom fel, hogy 10-én már 3 hónapja leszünk együtt!
Ez az idő alatt is annyi mindent éltünk már meg, mi lesz még itt?!
Júniusban sajnos csak vasárnapokon tudtunk találkozni ami kegyetlenül nehéz volt. Sőt egy hétvége majdnem ki is maradt, mert festettek, de megoldotta és legalább a vasárnapot együtt tudtuk tölteni.
Már olyan rég aludtunk együtt, hogy nem is emlékszem rá mikor volt pontosan és legközelebb is csak két hét múlva fogunk.. Aztán újabb két hét múlva megint náluk alszom, mert megyünk az F1-re!
Juhhú de jó lesz már egy kicsit kikapcsolódni.
Évek óta nagyon várom, hogy egyszer kijussak a Hungaroringre és sosem gondoltam volna, hogy pont egy fiúval fogok. Mármint a fiúmmal, a szerelmemmel, hogy találok egy olyan tökéletes pasit aki még nálam is nagyobb rajongója a dolognak. Ő már jár ki pár éve, így ismeri a terepet. DE NAGYON JÓ LESZ! *-*
Na igen, én tökéletesnek találom, de nem mindenki van ezzel így :(
Hozzájuk két héttel az összejövetelünk után mentünk el a nagy bemutatkozásra. Volt nagy izgulás de túléltük és azóta imádok hozzájuk menni, mert tényleg nagyon aranyos mindenki, szeretem őket! <3
Ehhezképest nálunk még azóta sem volt Ő. Persze eleinte én halogattam, de mostmár nem. Múlthét végére volt megbeszélve anyával, hogy jön hozzánk Patrik és bemutatom én is, errefel mikor indultam elé a vasúthoz, jöttek az olyan beszólások Attilától, hogy "Nem megbeszéltük, hogy nem csinálsz Pávaland-et a lakásból amíg itt vagyok?!" Anyától, meg, hogy tegyük át jövőhétre...
Mondanom sem kell, hogy becsuktam magam mögött az ajtót és sírva hívtam Patrikot a rossz hírrel :'(
Persze ő mondta, hogy semmi baj, meg, hogy nem haragszik.. de a tali végén mégis meggyőzött róla, hogy az anyukájának bekamuzza, hogy volt nálunk :( Ma reggel meg közölte, hogy anyagi okokból nem valószínű, hogy júliusban áttud majd jönni hozzám. Persze megoldjuk, mert én megyek akkor és attól tartok, hogy lesz ez még fordítva is. A szívem kiszakad ilyenkor!
Vannak szép pillanataink is ám!
Imádok minden vele töltött pillanatot és amikor hozzám ér az olyan Awwhh.. :$ <3
A pillanat amikor nálam kiakadt a cukiságmérő:
Nagyon szeretem ezt az embert és nem szeretném elveszíteni, abba bele is halnék! Így is olyan nehéz, hogy keveset tudunk csak találkozni. Már egy ideje jár a fejemben egy gondolat vele kapcsolatban, de akkor bizonyosodtam meg róla, hogy tényleg ezt szeretném mikor anya lemondta a mostani időpontot.
Jövőre szeretnék vele összeköltözni.
Egyikőnk sem lesz fiatalabb és csak vesztegetnénk az időt így a hétvégi találkozásokkal.
Azért jövőre, mert ha még akkor is együtt leszünk addigra tuti, hogy megerősödik annyira a kapcsolatunk, hogy felelősségteljesen tudjunk egy ilyen dologról dönteni.
Neki még nem említettem, pedig már sokszor ottvolt a nyelvem hegyén, hogy na majd most megkérdezem mit szólna hozz, de még nem. ez is várat még magára (mondom, hogy szeretek halogatni ).
Na és az itthoniak..
Úgy álltunk anyagilag, hogy 3 helyen is megpróbálkoztam kölcsön felvételellel, de nem jött össze a határozott idejű szerződésem miatt. Az eddig leélt majdnem 22 évem alatt, 1x sem gondoltam volna, hogy amiatt fogok bánatomban sírni, mert nem tudtam nyakamba varni egy nem is olyan kisössezgű hitelt. Na most bekövetkezett.
Ez már a túl szép lett volna, hogy igaz legyen kategória.. Nem is részletezem, nem jött össze abból kell gazdálkodni ami van. Gázos de megoldjuk, mint mindent ;)
Ide a végére egy nagyon passzoló bejegyzést akartam linkelni a kedvenc bloggerinámtól, de nem tudtam választani, ez így kerek. Ha valaki erre tévedne, csak ajánlani tudom. Minden szava aranyat ér. Engem nagyon motivál :)
http://oravecznora.blog.hu
Ezzel a címmel tudom a legpontosabban kifejezni amit jelen helyzetemben érzek..
Kicsit kettős érzés van bennem. Jó-jó, de már megint nem érzem azt, hogy a helyemen lennék.
Kidob magából ez a része is az életemnek.. Azt érzem, hogy ez így lesz míg el nem kezdek tenni annak érdekében, hogy elérjem a célom, amit ugye természetesen nem felejtettem el csak parkoló pályára tettem, mert azt hittem jó úton vagyok. Megint bebizonyosodni látszik, hogy ez nem így van.
Egész pontosan a legdrasztikusabb állapot a munkahelyemen van ahol a tegnapi nap (2016. 06. 27.) felajánlotta a főnök, hogy közös megegyezéssel váljanak el útjaink, majd jött a szerződés módosítással, hogy csökkenti a fizetésem/fizetésünk. Hogy szakadjon rá a mennyezet mikor a legszebbet álmodja!
Nem, nem lettem végülis elküldve, ma is dolgoztam és holnap is fogok, de nagyon rezeg a léc.
Igazából a főnököm egy hibbant liba, de nem is rontom vele tovább a kedvem, elég napi 9 óra belőle -_-
Már a három hónap lejárta után is úgy írtam alá a hosszabítást, hogy ezt a hat hónapot (amit eredetileg 8+4-nek tudtunk) arra szánom, hogy keresek másik munkát. Lehet, hogy felgyorsul így a folyamat.
Annyit mondogattam, hogy "Mire itt végzünk úgyis keresek másikat!", nesze nekem..
Igazából azt hinné mindenki, hogy olyan rosszul esne ha tényleg elküldene. De valójában cseppet sem.
Belefáradtam abba amit az utóbbi időben művel a főnöknek nevezett sárkány és már teljesen TOTÁLISAN monotonná vált a munka is. Jó messzire szállt a kezdeti lelkesedésem és az, hogy mennyire tetszett Minden.
Ha1: Ha mégis megtartana akkor valószínűleg a lehető legrövidebb időn belül teleportál engem is oda magához Bp-re, mert Tibor már ott an vele 1 hete. Rám jutott a csodás poszt, hogy befejezzem az itteni dolgokat. Anynira nem lehet már itt mit csinálni, hogy egy nem régi telefon beszélgetésünkben ezt mondta: "Ott kotlik rajta már mióta!" -könyörgöm, én már rég mentem volna oda hozzájuk, de még ezt is meg azt is..
Ez munka szempontból szerintem és remélem jót jelent, mert azt vettem észre mintha ott a saját környezetében még a sárkány is nyugodtabb lenne.
Magánéletileg meg csak tovább ront a dolgokon..
Ha2: Ha elküld akkor
Felszabadulás lenne megszabadulni ettől a nyomástól ami mostanában van rajtam és ez csak egy a sok közül.
Annyi lehetőségem van, hogy csak na tervem meg még több.
Akkor miért nem hagyom ott én magamtól? Mert bizonytalan. Én mindig is a mindent a legutolsó pillanatra halasztós típus voltam. Ezért tetszett, hogy van fél évem találni másik helyet. Persze az élet kivétel nélkül seggbe billent és áthúzza a terveimet.
Hmm.. Na majd ha valamerre billen a dolog folytatom az eszmefutattásom ebben a témában.
A szerelem sem könnyíti meg az életem -de azért nem panaszkodom, könnyít rajta. Rengeteget hajtom Patriknak, hogy néha ő az egyetlen vigaszom és ez akkor úgy is van sajnos.
Még most sem fogom fel, hogy 10-én már 3 hónapja leszünk együtt!
Ez az idő alatt is annyi mindent éltünk már meg, mi lesz még itt?!
Júniusban sajnos csak vasárnapokon tudtunk találkozni ami kegyetlenül nehéz volt. Sőt egy hétvége majdnem ki is maradt, mert festettek, de megoldotta és legalább a vasárnapot együtt tudtuk tölteni.
Már olyan rég aludtunk együtt, hogy nem is emlékszem rá mikor volt pontosan és legközelebb is csak két hét múlva fogunk.. Aztán újabb két hét múlva megint náluk alszom, mert megyünk az F1-re!
Juhhú de jó lesz már egy kicsit kikapcsolódni.
Évek óta nagyon várom, hogy egyszer kijussak a Hungaroringre és sosem gondoltam volna, hogy pont egy fiúval fogok. Mármint a fiúmmal, a szerelmemmel, hogy találok egy olyan tökéletes pasit aki még nálam is nagyobb rajongója a dolognak. Ő már jár ki pár éve, így ismeri a terepet. DE NAGYON JÓ LESZ! *-*
Na igen, én tökéletesnek találom, de nem mindenki van ezzel így :(
Hozzájuk két héttel az összejövetelünk után mentünk el a nagy bemutatkozásra. Volt nagy izgulás de túléltük és azóta imádok hozzájuk menni, mert tényleg nagyon aranyos mindenki, szeretem őket! <3
Ehhezképest nálunk még azóta sem volt Ő. Persze eleinte én halogattam, de mostmár nem. Múlthét végére volt megbeszélve anyával, hogy jön hozzánk Patrik és bemutatom én is, errefel mikor indultam elé a vasúthoz, jöttek az olyan beszólások Attilától, hogy "Nem megbeszéltük, hogy nem csinálsz Pávaland-et a lakásból amíg itt vagyok?!" Anyától, meg, hogy tegyük át jövőhétre...
Mondanom sem kell, hogy becsuktam magam mögött az ajtót és sírva hívtam Patrikot a rossz hírrel :'(
Persze ő mondta, hogy semmi baj, meg, hogy nem haragszik.. de a tali végén mégis meggyőzött róla, hogy az anyukájának bekamuzza, hogy volt nálunk :( Ma reggel meg közölte, hogy anyagi okokból nem valószínű, hogy júliusban áttud majd jönni hozzám. Persze megoldjuk, mert én megyek akkor és attól tartok, hogy lesz ez még fordítva is. A szívem kiszakad ilyenkor!
Vannak szép pillanataink is ám!
Imádok minden vele töltött pillanatot és amikor hozzám ér az olyan Awwhh.. :$ <3
A pillanat amikor nálam kiakadt a cukiságmérő:
Nagyon szeretem ezt az embert és nem szeretném elveszíteni, abba bele is halnék! Így is olyan nehéz, hogy keveset tudunk csak találkozni. Már egy ideje jár a fejemben egy gondolat vele kapcsolatban, de akkor bizonyosodtam meg róla, hogy tényleg ezt szeretném mikor anya lemondta a mostani időpontot.
Jövőre szeretnék vele összeköltözni.
Egyikőnk sem lesz fiatalabb és csak vesztegetnénk az időt így a hétvégi találkozásokkal.
Azért jövőre, mert ha még akkor is együtt leszünk addigra tuti, hogy megerősödik annyira a kapcsolatunk, hogy felelősségteljesen tudjunk egy ilyen dologról dönteni.
Neki még nem említettem, pedig már sokszor ottvolt a nyelvem hegyén, hogy na majd most megkérdezem mit szólna hozz, de még nem. ez is várat még magára (mondom, hogy szeretek halogatni ).
Na és az itthoniak..
Úgy álltunk anyagilag, hogy 3 helyen is megpróbálkoztam kölcsön felvételellel, de nem jött össze a határozott idejű szerződésem miatt. Az eddig leélt majdnem 22 évem alatt, 1x sem gondoltam volna, hogy amiatt fogok bánatomban sírni, mert nem tudtam nyakamba varni egy nem is olyan kisössezgű hitelt. Na most bekövetkezett.
Ez már a túl szép lett volna, hogy igaz legyen kategória.. Nem is részletezem, nem jött össze abból kell gazdálkodni ami van. Gázos de megoldjuk, mint mindent ;)
Ide a végére egy nagyon passzoló bejegyzést akartam linkelni a kedvenc bloggerinámtól, de nem tudtam választani, ez így kerek. Ha valaki erre tévedne, csak ajánlani tudom. Minden szava aranyat ér. Engem nagyon motivál :)
http://oravecznora.blog.hu
Mindig örülök, ha friss bejegyzést találok nálad :) Mondjuk a főnököd elég undorító és kibírhatatlan lehet és sajnálom, ha már a munkád sem lelkesít. Remélem találsz megfelelő állást, amitől visszatér a munkakedved! Bár a mai világban nem könnyű ügy az álláskeresés.
VálaszTörlésJó szórakozást az F1-hez, biztos jó lesz, én ugyan nem szeretem, de vannak rokonaim, akik mindig kint vannak és imádják! Az meg külön jó, hogy a pároddal mész.
Akiről fotó alapján nem mondanám, hogy páva. Így nem tud Pávaland-ot csinálni a házatokból (ezen azért mosolyogtam, jó beszólásai vannak tesódnak). Patrik szerintem egy tök normál kinézetű, kedves fiúnak látszik. Tesód még nem látott pávát, mondjuk pasim fél tesóját Mátét, akit én nem ismerek, pasim sem tartja vele a kapcsolatot, kb. tíz éves korában látta utoljára, de szoktuk nézni fb-n és olyan szintű ecset frizkója van, hogy ihaj :P És én is látok néhány extrém páva példányt a környéken.
Remélem hogy a családod megenyhül élfogadóbb lesz pároddal szemben.
Az összeköltözést pártolom, én mostani párommal 3 hónap után cuccoltam össze, az exemmel pedig 4 hónap ismeretséget követően, így visszanézve, kicsit gyors volt a tempó, de az egy év együttjárás után szerintem tök korrekt lépés lenne, kár húzni az időt. Ismerek olyan párt, ahol már középsuli óta együtt vannak, annak már tíz éve is és még mindig csak egymáshoz járogatnak, nem költöznek össze, pedig pénz, hely lenne, szóval nem értem, mert ez csak időhúzás.
Nekem van két hitelem, életem egyik legnagyobb hibája volt, hogy felvettem, azóta is fizetem, ezek miatt nem tudok saját lakást venni és dobok ki egy csomó zsét albérletre. Ne bánd, hogy nem kaptad meg.
Tovább kellemes nyarat *-*