Időhiányban

Uhh na ez tényleg időhiàny. Már hetek óta próbàlom leírni a gondolataim de egyszerűen nincs idöm rá. Tudom tudom.. arra van időd amire szakìtasz. És én most szakítottam. A pihenésből csìpem le ezt az időt míg megírom a bejegyzést.

Munka: Elég nagy káosz volt (van) ezen a téren, de letisztulni látszik a dolog. A próbaidő lejárta után minden nagyon bizonytalan volt, de azóta nagynehezen de elkészült a szerződésem a hosszabításról is. Most be vagyok biztosítva ide még november 30-ig. Ezt a 6 hónapot arra fogom használni, hogy találjak új munkahelyet, mert ez nem jó már itt. Túl nagy a feszültség és bizonytalan az egész.
Még azóta is itt vagyok. Bár a munkatársam hétfőtől már kezd Pesten, remélem hamarosan én is átleszek helyezve oda..

Patrik: Itt jön a képbe a szerelmem aki rohadtul nem örül annak, hogy én pesten fogok dolgozni ami kicsit bánt, mert én viszont Nagyon örülök, hogy elhagyhatom ezt a várost ahol semmire nincs lehetőségem.. Engem mindig is vonzottak a nagy városok, imádom pestnek azt a pezsgését.
Félt nagyon engem és minket...
Ezt leszámítva nagyon jól megvagyunk. Nagyon szeretjük egymást. Én már lassan az egész családfájával találkoztam akarva és akaratlanul is. Többször is aludtam ott nála.
Visszafelé ez má nem igaz. Ő még anyával sem találkozott. Meg akarom várni, hogy Attila elköltözzön, mert ő félek rossz véleménnyel lenn róla amit nem tartana meg magának.
Andi új párjának is megmondta, hogy tenyérbemászó, pedig szegény csak próbált kedves lenni -_-

Itthon: Próbáltunk felvenni kölcsönt a nevemre lakás felújításra. Egyelőre nem jött össze. Próbáltuk egy helyen de ott elutasítottak. Bár nem igazán értem a logikát, mert egyik ismerősöm a havi nettó 80ezres fizujára kapott kölcsönt én meg majdnem a duplájára nem!
Ha öszejönne, hogy valahonnan tudunk szerezni pénzt akkor felújítanánk a lakást és megkapnám Attila szobáját aki lelépne végre valahára itthonról, mert csak lopja a napot itthon már évek óta és 29 éves!
Ilyen szempontból már nagyon elegem van belőle.
És nekem lenne a legjobb ha lelépne itthonról, mert akkor bátran bemutatnám itthon anyának Patrikot és ő is itt tudna aludni nálam. Most még egyelőre sem saját szobám sem kétszemélyes ágyam nincs.
Amúgy 10-én már 2 hónapja leszünk együtt *-*

Nagy időhiányom abból adódik, hogy hétköznap reggeltől estig dolgozom. Este még beszélünk Patrikkal amíg általában egyikünk be nem alszik. Majd kezdődik elölről.
Hétvégét meg együtt töltjük.
Ez hétről hétre nehezebb, mert minél több a vele annál nehezebb a nélküle. De kitartunk és tudjuk, hogy eljön azaz idő mikor már minden napot együtt tölthetünk majd. Csak kikell várnunk...

Megjegyzések

  1. Örülök a boldogságodnak a pároddal és naná, hogy ilyenkor nem a blogolás az első, evidens :)
    De azért jó, hogy már írtál, majd mindennap felnézek, van e új bejegyzés. Én is a költözésen gondolkodom, de Pestre nem mennék. Nem nekem való ez a nagyvárosi nyüzsgés, ezt a kisvárost sem bírom néha már, ahol most lakom. Én leginkább vidékre mennék, egy saját kis kertes házban, ahol a saját teraszomról nézhetném a naplementét és csak akkor látnék embereket, amikor én is akarnám. Haha, álmodik a nyomor :/
    De remélem hogy neked sikerülnek a terveid és hogy párod is tud majd veled együtt költözni, úgy lenne az igazi!

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm. Aranyos vagy hogy így követed a blogom, persze ez viszont is igaz ;)
    Patriknak is ez a típusú élet jönne mint amit leírtál. Elnézést de én arra majd 70 éves kor felett fogok vágyni..
    Most még semmiképp nem jön velem, de jövőre összeköltözés! :)

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm. Aranyos vagy hogy így követed a blogom, persze ez viszont is igaz ;)
    Patriknak is ez a típusú élet jönne mint amit leírtál. Elnézést de én arra majd 70 éves kor felett fogok vágyni..
    Most még semmiképp nem jön velem, de jövőre összeköltözés! :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A kutya az ember legjobb barátja

Örülj a hét minden napjának

Karácsonyi csodák márpedig léteznek