Megmagyarázom!
Nah.. szóval.. Tudom!
Már megint eltűntem.
De nem tehetek róla..
Csúfos játékot űz velem az élet.
Mesélek:
Arról azt hiszem már írtam itt a blogon, hogy mennyire nagyon szeretem a munkahelyem, meg, hogy milyen mázlista vagyok stb..
Nah ez egész eddig tartott.
Július elején bejelentették, hogy 8-ától leépítések vagyis kirúgások várhatóak.
De azon a héten nem történt semmi. Majd a következőn a főnököm elment 2 hétre nyaralni, így biztonságban éreztük magunkat.
Nah, persze!
Szerdán már meg is csörrent az irodában a vezetékes és a főnököm főnöke felhívott a nagy irodába. Én már azzal a gondolattal sétáltam át, hogy "Most leszek kirúgva."
Elmondta viszont, hogy nem akarnak elküldeni, mert "megvannak elégedve a munkámmal, DE áthelyeznek."
A gyár egy teljesen különálló raktárát ajánlotta fel. (Eddig hűtős részen voltam, most porszívót ajánlott)
Reflexből visszakérdeztem, hogy
-Mi a helyzet, ha nem vállalom azt amit ajánl?
-Akkor még a gyártó részről tudunk Munkát biztosítani..
-Köszönöm, de azt biztosan nem vállalom.
-Akkor ALAPOSAN gondold át kérlek.
Értsd: az eddigi helyemen amit mai napig szeretek, imádok, már semmi keresni valóm nincs. Pedig csak egy szavukba kerülne és már mennék is vissza. Főleg, hogy hallom, már a második ember van a helyemen azóta...
Masszívan sírtam az elkövetkezendő 3 órában. Legalább annyira fájt, mintha kirúgott volna.
Pénteken már az új hely vezetőjével találtam szemben magam.
Kérdezte, hát elmondtam, hogy mivel foglalkoztam addig az előző helyemen. Erre a pasinak felcsillant a szeme és kijelentette, hogy náluk ezekre a munkafolyamatokra amit eddig egyedül csináltam, mind van külön ember, sőt mindre több is. (Már itt gyanúsnak kellett volna lennie a dolognak, olvas tovább :D ) És mivel Én ismerem az egész folyamatot, így lehet belőlem egy JOLY JOKER, akit mindenhova be lehet tenni, mikor hova kell segítség.
Persze bér marad ugyanaz..
Legkisebb porcikám sem kívánta, hogy oda kerüljek.
De nem akartam az a fajta ember lenni aki meg sem próbálja.
Hérfőn (22-én) már ott kezdtem.
BORZASZTÓ volt.
Reggel 6 és 12 óra között 38 kamion érkezett be (az első helyemen 12 órában sem érkezett be a harmada sem). Meg sem álltunk egy pillanatra sem egész műszak alatt. Jah, de Én igen, 9-től bőgni egy órát, annyira pocsékul éreztem magam ott.
1 órakor bátorkodtam megkérdezni, hogy ők ebédelni nem szoktak?
Mire azt vágták a fejemhez, hogy "Nézz már oda, egész nap 3 kamion várakozik (1 kimegy már jöb is helyette másik), nincs időnk enni."
Mikor végre letelt a műszakom, mentem vissza az előző helyemre a kulcsot leadni, meg elhozni a maradék cuccom és elköszönni. Mivel Én már akkor tudtam, hogy másnap már csak felmondani megyek be.
Így is volt, kedden megvártam a 8 órát, hogy beérjen az ottani felettesem és mondtam is neki, hogy Én ezt nem akarom folytatni.
11 órakor már munkanélküliként léptem ki a gyár kapuján.
Egy pillanatra sem bántam meg, hogy így tettem. Végtelenül szabadnak érzem magam. Voltam bent a munkanélküliben, de nem erőltetem az álláskeresést.
Kaptam papírokat. Hazahoztam, átnéztem. 3 helyre bevan már küldve az életrajzom, senki nem epekedik még utánam. Megérdeklődtem egy egy bolti eladó tanfolyamot, de már elindult, így az sem jött össze. Most valahogy nem is bánom.. Nem pánikolok egyáltalán, hogy mi lesz velem/velünk. Egyrészet együtt mindent IS megoldunk, másrészt most fog Ő is kilépni, most is szép fizuja volt a kövi is az lesz és neki még a munkanélküli is jár.. Nah, szóval a pénzzel nem lesz gond.
Így élvezem még ezt a pár hetet ami hátra van ebből a nyárból (vagy mi.. olyan hűvös ez a nyár, hogy hihetetlen). Volt szerencsém Gabival is találkozni. Együtt töltöttünk egy délutánt gyöngyösön. Jól éreztük magunkat, de ott is volt egy kis bonyodalom (külön majd leírom, így is hosszú leszek).
Zajlanak a családi és baráti összejövetelek, a nyári programok a városban,
És azt hinnéd, hogy minden milyen szuper :(
Csak, hogy közben van egy 9 éve tartó egészségügyi problémám amivel egész idáig jobbnak tartottam homokba dugni a fejem, mint foglalkozni vele.
Valahol tudtam, hogy maximum ez lesz az a pont ameddig húzhatom, hogy babát szeretnénk.
Január óta teszünk érte, de mivel mióta az eszem tudom rendszertelen a menzeszem, nem jön össze. Most pedig ahelyett, hogy a fent említett jóságokat élvezném így ráértemben a nődoki és a kórház közt szaladgálok..
Épp tegnap estem túl egy terheléses vérvételen. 2+1 ampulla leszipákolt vér után hazaszédelegtem és aludtam amíg D haza nem ért.
Most várom az eredményem nagyon, mert cukorra gyanakszanak.. Meglátjuk.
Kíváncsi vagyok, meg ha már így belevágtam és ennyi pénzt belefeccölök (még nem is tudok semmit de már 15ezer a doki zsebében pihen) jó lenne a végére érni és boldog kismama naplót vezetni =) :*
Már megint eltűntem.
De nem tehetek róla..
Csúfos játékot űz velem az élet.
Mesélek:
Arról azt hiszem már írtam itt a blogon, hogy mennyire nagyon szeretem a munkahelyem, meg, hogy milyen mázlista vagyok stb..
Nah ez egész eddig tartott.
Július elején bejelentették, hogy 8-ától leépítések vagyis kirúgások várhatóak.
De azon a héten nem történt semmi. Majd a következőn a főnököm elment 2 hétre nyaralni, így biztonságban éreztük magunkat.
Nah, persze!
Szerdán már meg is csörrent az irodában a vezetékes és a főnököm főnöke felhívott a nagy irodába. Én már azzal a gondolattal sétáltam át, hogy "Most leszek kirúgva."
Elmondta viszont, hogy nem akarnak elküldeni, mert "megvannak elégedve a munkámmal, DE áthelyeznek."
A gyár egy teljesen különálló raktárát ajánlotta fel. (Eddig hűtős részen voltam, most porszívót ajánlott)
Reflexből visszakérdeztem, hogy
-Mi a helyzet, ha nem vállalom azt amit ajánl?
-Akkor még a gyártó részről tudunk Munkát biztosítani..
-Köszönöm, de azt biztosan nem vállalom.
-Akkor ALAPOSAN gondold át kérlek.
Értsd: az eddigi helyemen amit mai napig szeretek, imádok, már semmi keresni valóm nincs. Pedig csak egy szavukba kerülne és már mennék is vissza. Főleg, hogy hallom, már a második ember van a helyemen azóta...
Masszívan sírtam az elkövetkezendő 3 órában. Legalább annyira fájt, mintha kirúgott volna.
Pénteken már az új hely vezetőjével találtam szemben magam.
Kérdezte, hát elmondtam, hogy mivel foglalkoztam addig az előző helyemen. Erre a pasinak felcsillant a szeme és kijelentette, hogy náluk ezekre a munkafolyamatokra amit eddig egyedül csináltam, mind van külön ember, sőt mindre több is. (Már itt gyanúsnak kellett volna lennie a dolognak, olvas tovább :D ) És mivel Én ismerem az egész folyamatot, így lehet belőlem egy JOLY JOKER, akit mindenhova be lehet tenni, mikor hova kell segítség.
Persze bér marad ugyanaz..
Legkisebb porcikám sem kívánta, hogy oda kerüljek.
De nem akartam az a fajta ember lenni aki meg sem próbálja.
Hérfőn (22-én) már ott kezdtem.
BORZASZTÓ volt.
Reggel 6 és 12 óra között 38 kamion érkezett be (az első helyemen 12 órában sem érkezett be a harmada sem). Meg sem álltunk egy pillanatra sem egész műszak alatt. Jah, de Én igen, 9-től bőgni egy órát, annyira pocsékul éreztem magam ott.
1 órakor bátorkodtam megkérdezni, hogy ők ebédelni nem szoktak?
Mire azt vágták a fejemhez, hogy "Nézz már oda, egész nap 3 kamion várakozik (1 kimegy már jöb is helyette másik), nincs időnk enni."
Mikor végre letelt a műszakom, mentem vissza az előző helyemre a kulcsot leadni, meg elhozni a maradék cuccom és elköszönni. Mivel Én már akkor tudtam, hogy másnap már csak felmondani megyek be.
Így is volt, kedden megvártam a 8 órát, hogy beérjen az ottani felettesem és mondtam is neki, hogy Én ezt nem akarom folytatni.
11 órakor már munkanélküliként léptem ki a gyár kapuján.
Egy pillanatra sem bántam meg, hogy így tettem. Végtelenül szabadnak érzem magam. Voltam bent a munkanélküliben, de nem erőltetem az álláskeresést.
Kaptam papírokat. Hazahoztam, átnéztem. 3 helyre bevan már küldve az életrajzom, senki nem epekedik még utánam. Megérdeklődtem egy egy bolti eladó tanfolyamot, de már elindult, így az sem jött össze. Most valahogy nem is bánom.. Nem pánikolok egyáltalán, hogy mi lesz velem/velünk. Egyrészet együtt mindent IS megoldunk, másrészt most fog Ő is kilépni, most is szép fizuja volt a kövi is az lesz és neki még a munkanélküli is jár.. Nah, szóval a pénzzel nem lesz gond.
Így élvezem még ezt a pár hetet ami hátra van ebből a nyárból (vagy mi.. olyan hűvös ez a nyár, hogy hihetetlen). Volt szerencsém Gabival is találkozni. Együtt töltöttünk egy délutánt gyöngyösön. Jól éreztük magunkat, de ott is volt egy kis bonyodalom (külön majd leírom, így is hosszú leszek).
Zajlanak a családi és baráti összejövetelek, a nyári programok a városban,
És azt hinnéd, hogy minden milyen szuper :(
Csak, hogy közben van egy 9 éve tartó egészségügyi problémám amivel egész idáig jobbnak tartottam homokba dugni a fejem, mint foglalkozni vele.
Valahol tudtam, hogy maximum ez lesz az a pont ameddig húzhatom, hogy babát szeretnénk.
Január óta teszünk érte, de mivel mióta az eszem tudom rendszertelen a menzeszem, nem jön össze. Most pedig ahelyett, hogy a fent említett jóságokat élvezném így ráértemben a nődoki és a kórház közt szaladgálok..
Épp tegnap estem túl egy terheléses vérvételen. 2+1 ampulla leszipákolt vér után hazaszédelegtem és aludtam amíg D haza nem ért.
Most várom az eredményem nagyon, mert cukorra gyanakszanak.. Meglátjuk.
Kíváncsi vagyok, meg ha már így belevágtam és ennyi pénzt belefeccölök (még nem is tudok semmit de már 15ezer a doki zsebében pihen) jó lenne a végére érni és boldog kismama naplót vezetni =) :*
Szia, sajnálom a munkahelyedet. És igazad volt, hogy nem maradtál a rosszabb helyen. Én is voltam már ilyen beugrós ember, sosem tudtam, aznap hol és kikkel leszek, nyomasztó volt. Nem reklámozom, de egy kis ideje én is munkanélküli vagyok. És kb. úgy történt velem is, mint veled, szuper munkahelyem volt, emberszámba vettek, kedves kolléganők, sokat nevettünk,beszélgettünk, erre megszűnt a cég és mehettem a levesbe :(
VálaszTörlésAzóta volt két másik hely, de egyik rosszabb volt, mint a másik. Az egyikben a tulaj, szabályszerűen ideggyenge volt, üvöltött mindenért, már fájt a gyomrom, ha reggel munkába indultam, egy hét után, mikor megint üvöltött, visszaüvöltöttem, hogy felmondok. A másik helyen kicsit jobb volt, de nagyon nagyon sokat túlóráztam (mások helyett) és ott is volt egy kiállhatatlan felettes, meg az egyik munkatársammal sem szimpatizáltunk egymással,de a többiek normálisak voltak, csak ez meg helyettesítés volt és amikor a csaj visszajött a GYES-ről, mehettem utamra. Ennél már csak az a melóhely volt rosszabb, ahol a "kolléganő"-ha lehet így nevezni azt a nőszemélyt, nem tanított be, mondván nincs erre ideje, aztán második héten elhúzott szabadságra, anélkül, hogy szólt volna, az összes ügyét ott hagyta nekem, és velem kiabált a főnök, hiába mondtam hogy a nő lerázott, hogy nem ér rá,ezért nem tudom, persze nem hittek nekem. De ez régen volt már szerencsére.
Kicsit nyomaszt hogy majd megint állásinterjúkra kell járnom, néha azt érzem, nincs olyan munka, amit szívből tudnék végezni,vagy nem is tudom :S
Remélem, hogy most ki tudod élvezni a nyár utolsó hónapját-tényleg kicsit hűvös volt az idei nyár,bár ma 38 fok lesz állítólag-és az egészségedet is helyrehozzák. Talán, ha nem leszel ideges a melóhely miatt, a baba is könnyebben összejön. Sok sikert :)
ANNYIRA átérzem amiket írsz :(
VálaszTörlésEzért IS lenne jó inkább elmenni babázni :p <3
Köszönöm a jó kívánságokat! :)