Hétfőtől - hétfőig
Hétfő:
Utolsó hét a képzésen. Utolsó együtt töltött nap a csajokkal.
A fiúk, hogy a pi***ba tudnak ilyen felelőtlenül érzéketlenek lenni?! Komolyan egy eddig nem említett srác elhitette velem, hogy ő halálosan odavan értem. Én meg ugye kis naiv el is hittem és totál bele is éltem magam a dologba. 1 szerencsétlen napig tartott a lelkesedése.
Kedd:
Egyedül mentem a csajok közül a tanfolyamra, mert a két leányzó bemondta az unalmast és "nem volt kedvük bejönni". Nem volt olyan szörnyű, amolyan utolsó nap feelingű.
Másnap már ellaposodott a beszélgetésünk a sráccal és kedd este óta nem is hallottam felőle.
Annyira elegem van néhány emberből. Nem tudom, hogy ők mit képzelnek magukról, de jelen állás szerint sürgősen változtatniuk kellene a dolgokon. Amúgy meg kollektíve elegem van mindenkiből. Igazán!! A barát szerűségeimmel együtt. Kb mindegyik lepasszolt valaki jobbra.
Szerda:
Vége lett a samsungos képzésnek. Kaptunk egy tanúsítványt amivel kb kitörölhetem a ******. (lentebb) Hazafelé pedig végig sírtuk az utat Évivel. Bennem az motoszkál(t), hogy őket -Évi és Anita- is el fogom veszíteni és ez fáj(t)!! Láttam rajta, hogy ő is hasonlókra gondolhat.
"Ígérjétek meg, hogy tartjuk a kapcsolatot!" Félek, hogy mi van ha a szó elszáll és nem látom őket soha többé? Ennek is vége, fel kell valahogy dolgoznom.
Csütörtök:
Erre a napra kaptam egy meghívót a munka ügyibe. Bementem, tájékoztató volt: A lényeg, hogy ez egy GINOP támogatás amiben a munkáltatónak fizet a munka ügyi ha téged alkalmaznak. Ez 6+3 hónapig van 25 év alatti fiataloknak és ez idő alatt nem rúghat ki a munkáltató. Meg mondta még, hogy március végén indítanak képzéseket, de az engem egyelőre nem érint. A végén pedig megkérdezte az előadó, hogy ott vagyok-e. Megdöbbentem, hogy mit akar ez tőlem. Beszélgetett még egy lánnyal aki rám nézett és azt mondta, hogy szép a szemem -jól esett. Majd behívott az irodájába és mondta, hogy lenne nekem egy állás. Elfogadtam, így adott egy e-mail címet amire itthon el is küldtem az életrajzom.
Pénteken:
Szintén korán kelés. Mentem a buszházhoz, mert Anitával mentünk időpontra szintén a munka ügyibe. Jó volt vele lenni és beszélgetni. Odafelé beugrottunk egy kisboltba innivalóért, majd a könyvtárba is Anitának. Míg ő beszélt a recepcióssal engem felhívott anya, hogy a vezetékesen keresett a nő akinek elküldtem az életrajzom!!!? MIVAN?? Ez nem igazán fért a fejembe, hogy mi a francért a vezetékes számot hívta. Beleírtam az életrajzomba mindkettőt, de csak azért, ha a mobilomon nem tudnának elérni valamiért és nem fordítva! Mit gondol, hogy itthon ülök és várom, hogy ő hívjon, mert más dolgom sincsen??
A munka ügyiben odaadtam a frissen szerzett papírkámat, megnézte és visszaadta. Én meg azt hittem, hogy lefénymásolja,m int a többi papíromat. Ezek szerint nem ér semmit?? Azt hittem menten felrobbanok, hogy csak elpazaroltam 4 hónapot az életemből, hogyha azt a papírt mindenki ennyire fogja értékelni.
Egyenesen hazajöttem, pedig szívesebben beszélgettem volna Anitával. Küldött egy e-mailt az a nő aki a vezetékesen keresett, hogy hívjam vissza a munka miatt. Aham.. csakhogy szám meg az ablakban... A munka ügyiben csak egy e-mail címet kaptam, ő meg nem írt elérhetőséget. Válaszban kértem egy számot.
Tiszta olyan volt, mintha chatelnénk, csak emelkedett hangvételben. Vicc az egész komolyan mondom. Végül is küldött egy számot, de már nem akartam 5 óra után hívni így kihúztam magam a telefonálás alól hétfőig.
Szombat:
Mostanában ha néhány szót is de beszélgetünk Gabival. Ami gondolom azért is van, mert azt érzem, hogy mindenki elhanyagol és próbálok az utolsó fűszálba is kapaszkodni. Így történt az is, hogy ráírtam, hogy mikor talizunk. Ki is léptem és nem foglalkoztatott a dolog különösképpen. Majd egyszer csak ívott, hogy itt van a városban, ha gondolom összefuthatunk. Még most is érzem a gombócot a torkomban amit akkor. Taliztunk és fura volt az egész. Meséltünk magunkról, hogy mik vannak mióta nem nagyon beszéltünk, kimentünk a tescoba ott adták magukat a témák.
Láttam 209Ft-ért jácintot!!!! abból tuti befogok vásárolni. :D
Hazafelé már kifogytunk az erőltetett témákból is. Jött az elekrülhetetlen felhánytorgatás. Annyival zárta a témát, hogy minek lépett volna bármit is, hisz úgysem működött volna. Én nem így gondolom, ő ezt tudja jól, de nekem már nincs erőm vitázni. Innentől nem is beszéltünk. Még bejött hozzánk, anyával beszélt valamit, majd ültünk a szobámban. Ő telefonját nyomkodta én a gépet, majd megszólalt, hogy megy, kikísértem és pont.
Ez valami olyasmi volt, mint az utolsó nagy veszekedésem Nándival. Ez a találkozás még kellett ahhoz, hogy teljesen letudjam zárni magamban a dolgot.
Vasárnap:
Egy kisebb pánik tört rá. Komolyan elkezdtem parázni, hogy mi lesz ha elhelyezkedek valahol. A múltkori bunkó nő vagy, hogy kirúgtak rajtam kívülálló okok miatt!? Nincsenek túl jó tapasztalataim a munka világából azt azért lássuk be. Estére ez teljesen eluralkodott rajtam. Majd amolyan zene be-világ ki alapon lenyugtattam magam. Egy ideje bent vagyok Szabó Péter motivációs csoportjában. Onnan olvasgattam a "mondj igent" képet is ott találtam. Zenékből is csak pozitív hangvételűt hallgatok. Így jobb kedvem lett. Majd ráírtam a fent említett srácra (nem méltatom a nevén szólítani, pedig a kedvenc fiú nevem :( ), hogy minek vagyunk ismerősök ha nem is beszélgetünk. Majd egy rohadt :) -val válaszolt!!! Se több se kevesebb. Én meg töröltem. És követték még páran a sorban. Sőt tervezem új fiók létrehozását és tényleg csak a fontos embereket bejelölni. Nem mintha a mostani 89 olyan sok lenne az ismerőseim 500+ és 1000+ ismerőseihez képest.
Hétfő:
Reméltem, hogy tudok jó sokáig aludni mielőtt még fel kellene hívnom azt a nőt. Mondanom sem kell, hogy nem jött össze.. 9 óra előtt már csörgött is a vezetékes és hívott -arra keltem. Beszéltünk, kérdezte, hogy érdekelne-e a munka, mondtam, hogy igen és mondta, hogy fél óra múlva visszahív, hogy mikor és hol találkozzunk. Még wc-re sem mertem elmenni úgy vártam a hívását. Eltelt 1 óra is mire anyáék rávettek, hogy hívjam már én vissza őt. "Egy pillanat és visszahívom"-mondta miután felvette és kinyomott. Kiléptem a szobából és már hívott is: délután 2-kor találkozzunk. Jó végre kicsit megkönnyebbültem, gondolván "addig még órák vannak". Viszont ahogy közeledett az idő, hogy indulnom kellett egyre jobban féltem. Egy idő után már muszáj voltam elindulni. Ez szerintem soha nem lesz könnyebb, nem mintha rendszert/rutint szeretnék belőle csinálni, hogy állás interjúkra járok.. Azt mondta, hogy adminisztrációs, leltározós munkára keres embereket. 150ezer bruttó. kötetlen 8 órás munka idő. helyben. 3 hónapos fix szerződés egyelőre. Mondta a végén, hogy ha tudok valakit akkor értesítsem, mert egyszerre akarja betanítani az embereket. Rákérdeztem és nem szükséges a logisztikai végzettség. Mondta, hogy dolgozott már nála ált.iskolai végzettségű is csak lássa rajta, hogy dolgozni akar. Így rögtön eszembe jutott, hogy Anitának majd megemlítem. Mondta még, hogy nem tudott elérni mobilon azért hívott a vezetékesen, és megadtam neki újra a számom és kiderült, hogy ellett írva.
Szóóóval igen, már megint feleslegesen aggodalmaskodtam túl a dogot. Taps! Taps!
Hazajöttem, mindenkinek elújságoltam, hogy milyen ügyesen túléltem egy félórás beszélgetést, Anita is elküldte az életrajzát és szépen megnyugodtam, mert eltelt pár óra és lecsengett bennem. Már éppen a vacsimat fogyasztottam mikor megszólalt a vezetékes én meg nyugodtan falatoztam tovább, hogy ez már tuti nem engem keres, majd szóltak, hogy engem keresnek! Megint az a nő volt! Este -késő délután-, hogy idézem: "Van-e kapacitása most eljönni?" Hát hogy a viharba ne lenne "kapacitásom" visszamenni hozzá, miután egyszer ma már megszabadultam :D Esőben sétálhattam vissza a főtérre. Kaptam tőle egy hatalmas borítékot amit holnap ügyfél fogadási időn kívül be kell vinnem a munka ügyibe és újra egyeztettük a telefon számot, mert állítólag megint nem tudott elérni a mobilomon és most is el volt írva. Haha :3 Én az életrajzomban, ő meg az interjún írta le rosszul. Na most már beírta a telefonjába, meg is csörgetett így tuti, hogy el fog érni. Szóóval holnap is korán kelés és irány a munka ügyi. Fejleményekről hamarosan beszámolok, de most megyek aludni, mert 0:47-van.
Ohh még egy dolog: Regisztráltam Badoo-ra és ennyi helyes pasit egy helyen még sosem láttam! :o
Utolsó hét a képzésen. Utolsó együtt töltött nap a csajokkal.
A fiúk, hogy a pi***ba tudnak ilyen felelőtlenül érzéketlenek lenni?! Komolyan egy eddig nem említett srác elhitette velem, hogy ő halálosan odavan értem. Én meg ugye kis naiv el is hittem és totál bele is éltem magam a dologba. 1 szerencsétlen napig tartott a lelkesedése.
Kedd:
Egyedül mentem a csajok közül a tanfolyamra, mert a két leányzó bemondta az unalmast és "nem volt kedvük bejönni". Nem volt olyan szörnyű, amolyan utolsó nap feelingű.
Másnap már ellaposodott a beszélgetésünk a sráccal és kedd este óta nem is hallottam felőle.
Annyira elegem van néhány emberből. Nem tudom, hogy ők mit képzelnek magukról, de jelen állás szerint sürgősen változtatniuk kellene a dolgokon. Amúgy meg kollektíve elegem van mindenkiből. Igazán!! A barát szerűségeimmel együtt. Kb mindegyik lepasszolt valaki jobbra.
Szerda:
Vége lett a samsungos képzésnek. Kaptunk egy tanúsítványt amivel kb kitörölhetem a ******. (lentebb) Hazafelé pedig végig sírtuk az utat Évivel. Bennem az motoszkál(t), hogy őket -Évi és Anita- is el fogom veszíteni és ez fáj(t)!! Láttam rajta, hogy ő is hasonlókra gondolhat.
"Ígérjétek meg, hogy tartjuk a kapcsolatot!" Félek, hogy mi van ha a szó elszáll és nem látom őket soha többé? Ennek is vége, fel kell valahogy dolgoznom.
Csütörtök:
Erre a napra kaptam egy meghívót a munka ügyibe. Bementem, tájékoztató volt: A lényeg, hogy ez egy GINOP támogatás amiben a munkáltatónak fizet a munka ügyi ha téged alkalmaznak. Ez 6+3 hónapig van 25 év alatti fiataloknak és ez idő alatt nem rúghat ki a munkáltató. Meg mondta még, hogy március végén indítanak képzéseket, de az engem egyelőre nem érint. A végén pedig megkérdezte az előadó, hogy ott vagyok-e. Megdöbbentem, hogy mit akar ez tőlem. Beszélgetett még egy lánnyal aki rám nézett és azt mondta, hogy szép a szemem -jól esett. Majd behívott az irodájába és mondta, hogy lenne nekem egy állás. Elfogadtam, így adott egy e-mail címet amire itthon el is küldtem az életrajzom.
Pénteken:
Szintén korán kelés. Mentem a buszházhoz, mert Anitával mentünk időpontra szintén a munka ügyibe. Jó volt vele lenni és beszélgetni. Odafelé beugrottunk egy kisboltba innivalóért, majd a könyvtárba is Anitának. Míg ő beszélt a recepcióssal engem felhívott anya, hogy a vezetékesen keresett a nő akinek elküldtem az életrajzom!!!? MIVAN?? Ez nem igazán fért a fejembe, hogy mi a francért a vezetékes számot hívta. Beleírtam az életrajzomba mindkettőt, de csak azért, ha a mobilomon nem tudnának elérni valamiért és nem fordítva! Mit gondol, hogy itthon ülök és várom, hogy ő hívjon, mert más dolgom sincsen??
A munka ügyiben odaadtam a frissen szerzett papírkámat, megnézte és visszaadta. Én meg azt hittem, hogy lefénymásolja,m int a többi papíromat. Ezek szerint nem ér semmit?? Azt hittem menten felrobbanok, hogy csak elpazaroltam 4 hónapot az életemből, hogyha azt a papírt mindenki ennyire fogja értékelni.
Egyenesen hazajöttem, pedig szívesebben beszélgettem volna Anitával. Küldött egy e-mailt az a nő aki a vezetékesen keresett, hogy hívjam vissza a munka miatt. Aham.. csakhogy szám meg az ablakban... A munka ügyiben csak egy e-mail címet kaptam, ő meg nem írt elérhetőséget. Válaszban kértem egy számot.
Tiszta olyan volt, mintha chatelnénk, csak emelkedett hangvételben. Vicc az egész komolyan mondom. Végül is küldött egy számot, de már nem akartam 5 óra után hívni így kihúztam magam a telefonálás alól hétfőig.
Szombat:
Mostanában ha néhány szót is de beszélgetünk Gabival. Ami gondolom azért is van, mert azt érzem, hogy mindenki elhanyagol és próbálok az utolsó fűszálba is kapaszkodni. Így történt az is, hogy ráírtam, hogy mikor talizunk. Ki is léptem és nem foglalkoztatott a dolog különösképpen. Majd egyszer csak ívott, hogy itt van a városban, ha gondolom összefuthatunk. Még most is érzem a gombócot a torkomban amit akkor. Taliztunk és fura volt az egész. Meséltünk magunkról, hogy mik vannak mióta nem nagyon beszéltünk, kimentünk a tescoba ott adták magukat a témák.
Láttam 209Ft-ért jácintot!!!! abból tuti befogok vásárolni. :D
Hazafelé már kifogytunk az erőltetett témákból is. Jött az elekrülhetetlen felhánytorgatás. Annyival zárta a témát, hogy minek lépett volna bármit is, hisz úgysem működött volna. Én nem így gondolom, ő ezt tudja jól, de nekem már nincs erőm vitázni. Innentől nem is beszéltünk. Még bejött hozzánk, anyával beszélt valamit, majd ültünk a szobámban. Ő telefonját nyomkodta én a gépet, majd megszólalt, hogy megy, kikísértem és pont.
Ez valami olyasmi volt, mint az utolsó nagy veszekedésem Nándival. Ez a találkozás még kellett ahhoz, hogy teljesen letudjam zárni magamban a dolgot.
Vasárnap:
Egy kisebb pánik tört rá. Komolyan elkezdtem parázni, hogy mi lesz ha elhelyezkedek valahol. A múltkori bunkó nő vagy, hogy kirúgtak rajtam kívülálló okok miatt!? Nincsenek túl jó tapasztalataim a munka világából azt azért lássuk be. Estére ez teljesen eluralkodott rajtam. Majd amolyan zene be-világ ki alapon lenyugtattam magam. Egy ideje bent vagyok Szabó Péter motivációs csoportjában. Onnan olvasgattam a "mondj igent" képet is ott találtam. Zenékből is csak pozitív hangvételűt hallgatok. Így jobb kedvem lett. Majd ráírtam a fent említett srácra (nem méltatom a nevén szólítani, pedig a kedvenc fiú nevem :( ), hogy minek vagyunk ismerősök ha nem is beszélgetünk. Majd egy rohadt :) -val válaszolt!!! Se több se kevesebb. Én meg töröltem. És követték még páran a sorban. Sőt tervezem új fiók létrehozását és tényleg csak a fontos embereket bejelölni. Nem mintha a mostani 89 olyan sok lenne az ismerőseim 500+ és 1000+ ismerőseihez képest.
Hétfő:
Reméltem, hogy tudok jó sokáig aludni mielőtt még fel kellene hívnom azt a nőt. Mondanom sem kell, hogy nem jött össze.. 9 óra előtt már csörgött is a vezetékes és hívott -arra keltem. Beszéltünk, kérdezte, hogy érdekelne-e a munka, mondtam, hogy igen és mondta, hogy fél óra múlva visszahív, hogy mikor és hol találkozzunk. Még wc-re sem mertem elmenni úgy vártam a hívását. Eltelt 1 óra is mire anyáék rávettek, hogy hívjam már én vissza őt. "Egy pillanat és visszahívom"-mondta miután felvette és kinyomott. Kiléptem a szobából és már hívott is: délután 2-kor találkozzunk. Jó végre kicsit megkönnyebbültem, gondolván "addig még órák vannak". Viszont ahogy közeledett az idő, hogy indulnom kellett egyre jobban féltem. Egy idő után már muszáj voltam elindulni. Ez szerintem soha nem lesz könnyebb, nem mintha rendszert/rutint szeretnék belőle csinálni, hogy állás interjúkra járok.. Azt mondta, hogy adminisztrációs, leltározós munkára keres embereket. 150ezer bruttó. kötetlen 8 órás munka idő. helyben. 3 hónapos fix szerződés egyelőre. Mondta a végén, hogy ha tudok valakit akkor értesítsem, mert egyszerre akarja betanítani az embereket. Rákérdeztem és nem szükséges a logisztikai végzettség. Mondta, hogy dolgozott már nála ált.iskolai végzettségű is csak lássa rajta, hogy dolgozni akar. Így rögtön eszembe jutott, hogy Anitának majd megemlítem. Mondta még, hogy nem tudott elérni mobilon azért hívott a vezetékesen, és megadtam neki újra a számom és kiderült, hogy ellett írva.
Szóóóval igen, már megint feleslegesen aggodalmaskodtam túl a dogot. Taps! Taps!
Hazajöttem, mindenkinek elújságoltam, hogy milyen ügyesen túléltem egy félórás beszélgetést, Anita is elküldte az életrajzát és szépen megnyugodtam, mert eltelt pár óra és lecsengett bennem. Már éppen a vacsimat fogyasztottam mikor megszólalt a vezetékes én meg nyugodtan falatoztam tovább, hogy ez már tuti nem engem keres, majd szóltak, hogy engem keresnek! Megint az a nő volt! Este -késő délután-, hogy idézem: "Van-e kapacitása most eljönni?" Hát hogy a viharba ne lenne "kapacitásom" visszamenni hozzá, miután egyszer ma már megszabadultam :D Esőben sétálhattam vissza a főtérre. Kaptam tőle egy hatalmas borítékot amit holnap ügyfél fogadási időn kívül be kell vinnem a munka ügyibe és újra egyeztettük a telefon számot, mert állítólag megint nem tudott elérni a mobilomon és most is el volt írva. Haha :3 Én az életrajzomban, ő meg az interjún írta le rosszul. Na most már beírta a telefonjába, meg is csörgetett így tuti, hogy el fog érni. Szóóval holnap is korán kelés és irány a munka ügyi. Fejleményekről hamarosan beszámolok, de most megyek aludni, mert 0:47-van.
Ohh még egy dolog: Regisztráltam Badoo-ra és ennyi helyes pasit egy helyen még sosem láttam! :o
Eseménydús hét van mögötted. Megy a drukk a meló miatt. Az érzések teljesen normálisak, mikor én új helyeken kezdtem (sajna nekem is volt már jó pár) én is mindig féltem kicsit, elveszettnek éreztem magam. Nyugi, rendben lesz minden, majd írd meg, hogyan alakult a dolog.
VálaszTörlésA Gabis dolgot meg ne is erőltesd, ha egyikőtök szerint sem működne. Majd jön olyan, akivel minden sínen lesz :)
Köszönöm szépen! Már csinálgatjuk a papírokat. Juujj de izgulok :) De ez mostmár olyan, várom, hogy milyen elsz izgulás.. :) Mindenképp megírom ;)
TörlésSzerintem igen, őszerinte nem, de mostmár mindegy...