Vásárlás
szerda:
Reggel anya keltett, hogy kaptam egy levelet a munkaügyiből. Gondoltam a támogatással kapcsolatban, mert azt még mondták is, hogy majd küldenek. Kibontottam és nem! Február 8-án hétfőn menjek be tájékoztatóra. Úgylátszik nagyon szeretnek engem, hogy ilyen sűrűn behívnak és még így is, hogy tudják, hogy már folyamatban van egy munka nekem ami ha minden jól alakul 15-én kezdődik. Na mindegy, bemegyek, meghallgatom mit akarnak már megint...
Attila (bátyám) megkért, hogy kísérjem el nadrágot venni. Elmentem vele, mert úgyis dolgom volt nekem is a városban. Róla tudni kell, hogy teljes vállszélességgel ellenkezik a mai férfi divat ellen. Egész úton azt ecsetelte, hogy sokan azért járnak terepszínű vagy munkás nadrágban, mert már nem gyártanak férfi ruhákat.
Az első üzletben kb 2 percet töltöttünk.
A másodikban majdnem sikerrel jártunk, csak az kicsi volt rá.
~Itt a falon volt egy felirat: Ingyen mosoly, olcsó ruhák~ :)
A harmadik boltban már nagyon elege volt szegénynek. Megállt a bolt közepén és kijelentette, hogy "Olyan, mintha a férfiak kihaltak volna. Csak női, gyerek és buzi ruhákat gyártanak!?" Behalok a dumáin! Én mindig jól szórakozok vele. Rajta meg főleg! Ezt az üzletet is elhagytuk. Pedig itt láttam egy barna nadrágot ami szerintem jól állt volna neki, de "NEM"!
Mentünk a negyedik és egyben utolsó boltba. Itt elsőnek horror áron találtunk olyat ami tetszett volna neki. Majd végülis az eladó segítségével vett egy terepmintás nadrágot.
Hogy mire volt ez a nagy szenvedés azon kívül, hogy férfiből van és vásárolni voltunk?
Utálja a farmert. Igen, létezik olyan 21. századi fiatal (28 éves) aki nem tűri meg magán a farmert. Néha még másokon sem. Rendszeresen megjegyzéseket tesz nekem, hogy, hogyan tudom hordani azt a borzalmat?! A legjobb meg mikor jön a "páva, buzi, birka" kombó dumájával.
Például mentünk most is az úton és olvastam, hogy papgály bemutató lesz. Néhány méter múlva megláttunk egy srácot mire
megkérdezte tőlem, hgy "Ő lesz az előadó?"
Én:"Lehet"
Ő: "Akkor mindent értek"
Én végig röhögtem az utat.
A mi kapcsolatunk az rettentő szélsőséges és nincs köztes állapot. Vagy úgy röhögünk azon amit a másik mond, hogy már röhögőgörcsöt kapunk és alig bírjuk abbahgyni, mert egymásra nézünk és újra kitör belőlünk a nevetés. A másik véglet pedig mikor egy kiskanál vízben megtudnánk folytani egymást annyira nem értünk egyet. Mi ketten vagyunk édestestvérek, plusz Andi és Robi is édestestvérek csak ők anya első házasságából, így ők a mi féltestvéreink. Apának is van egy lánya az első házasságából Kriszti, de ővele apa halála óta nem tartjuk a kapcsolatot. Nem mintha bánnám. Már kiskoromban sem szerettem. Emlékszem mindig jött látogatóba apához és hiába hozott nekem/nekünk valami ajándékot én mindig féltem tőle és nem szerettem. Pedig Andit és Robit szeretem, bár ők velem nőttek fel, Kriszti pedig csak látogatóban volt nálunk néha. Ezt nem mondom, de érzem a különbséget aközött, hogy fél- vagy édestestvéremről van szó. Attilát másképp szeretem, mint a többieket. Ezt viszont ő is tudja, mert mikor veszekszünk számtalanszor a fejéhez vágom, hogy "Utállak!", de mindig azt válaszolja, hogy "csak mondod"! Valójában piszkosul szeretem és mikor még eljárt bulizni én aggódtam érte a legjobban.
Jól elkalandoztam...
Miután sikeresen beszereztük a nadrágot még hátra volt az én dolgom. Be kellett szkenneltetni a bizonyítványaimat, mert elkellett küldeni a munkához e-mailben. Csakhogy ekkor már fáradtak és éhesek voltunk. Mondtam neki, hogy nyugodtan menjen haza, de "Elmegyek veled, mert te is végig szenvedted velem"-mondta. "Én végig röhögtem"-válaszoltam. Így elmentünk a könytárhoz, zárva volt.
Nem is mi lettünk volna.
Elsétáltunk az egyik papírbolthoz. Ott meg azt mondta a nő, hogy fél óra múlva mnejek vissza érte. Hazajöttünk és megkajáltunk végre. Szerencsére 10 percre lakunk a központtól így időben visszaértem (már egyedül) és még egy régi ismerőssel is összefutottam akinek azóta sem jut eszembe a neve.
Hazaérve elküldtem az e-mailt. Beszéltem Anitával is. Azt mondta, hogy beszélt a nővel aki a munkát adná és azt mondta neki, hogy majd visszahívja de nem hívta, így Anita próbálkozott hátha még jó pont is, hogy ő érdeklődik a munka után de nem vette fel neki és vissza sem hívta. Sajnálnám ha nem jönne össze neki ez a munka.
És a nap végére jól le is betegedtem. Nátha, de akkor is utálok beteg lenni!!
Csütörtök: Ma felhívott Anita, hogy visszahívta a nő, de nem tudja, hogy mi lesz, mert beszéltek találkozóról, de pontos időpontról nem és azóta sem hívta vissza..
Én pedig lábadozok :/
Reggel anya keltett, hogy kaptam egy levelet a munkaügyiből. Gondoltam a támogatással kapcsolatban, mert azt még mondták is, hogy majd küldenek. Kibontottam és nem! Február 8-án hétfőn menjek be tájékoztatóra. Úgylátszik nagyon szeretnek engem, hogy ilyen sűrűn behívnak és még így is, hogy tudják, hogy már folyamatban van egy munka nekem ami ha minden jól alakul 15-én kezdődik. Na mindegy, bemegyek, meghallgatom mit akarnak már megint...
Attila (bátyám) megkért, hogy kísérjem el nadrágot venni. Elmentem vele, mert úgyis dolgom volt nekem is a városban. Róla tudni kell, hogy teljes vállszélességgel ellenkezik a mai férfi divat ellen. Egész úton azt ecsetelte, hogy sokan azért járnak terepszínű vagy munkás nadrágban, mert már nem gyártanak férfi ruhákat.
Az első üzletben kb 2 percet töltöttünk.
A másodikban majdnem sikerrel jártunk, csak az kicsi volt rá.
~Itt a falon volt egy felirat: Ingyen mosoly, olcsó ruhák~ :)
A harmadik boltban már nagyon elege volt szegénynek. Megállt a bolt közepén és kijelentette, hogy "Olyan, mintha a férfiak kihaltak volna. Csak női, gyerek és buzi ruhákat gyártanak!?" Behalok a dumáin! Én mindig jól szórakozok vele. Rajta meg főleg! Ezt az üzletet is elhagytuk. Pedig itt láttam egy barna nadrágot ami szerintem jól állt volna neki, de "NEM"!
Mentünk a negyedik és egyben utolsó boltba. Itt elsőnek horror áron találtunk olyat ami tetszett volna neki. Majd végülis az eladó segítségével vett egy terepmintás nadrágot.
Hogy mire volt ez a nagy szenvedés azon kívül, hogy férfiből van és vásárolni voltunk?
Utálja a farmert. Igen, létezik olyan 21. századi fiatal (28 éves) aki nem tűri meg magán a farmert. Néha még másokon sem. Rendszeresen megjegyzéseket tesz nekem, hogy, hogyan tudom hordani azt a borzalmat?! A legjobb meg mikor jön a "páva, buzi, birka" kombó dumájával.
Például mentünk most is az úton és olvastam, hogy papgály bemutató lesz. Néhány méter múlva megláttunk egy srácot mire
megkérdezte tőlem, hgy "Ő lesz az előadó?"
Én:"Lehet"
Ő: "Akkor mindent értek"
Én végig röhögtem az utat.
A mi kapcsolatunk az rettentő szélsőséges és nincs köztes állapot. Vagy úgy röhögünk azon amit a másik mond, hogy már röhögőgörcsöt kapunk és alig bírjuk abbahgyni, mert egymásra nézünk és újra kitör belőlünk a nevetés. A másik véglet pedig mikor egy kiskanál vízben megtudnánk folytani egymást annyira nem értünk egyet. Mi ketten vagyunk édestestvérek, plusz Andi és Robi is édestestvérek csak ők anya első házasságából, így ők a mi féltestvéreink. Apának is van egy lánya az első házasságából Kriszti, de ővele apa halála óta nem tartjuk a kapcsolatot. Nem mintha bánnám. Már kiskoromban sem szerettem. Emlékszem mindig jött látogatóba apához és hiába hozott nekem/nekünk valami ajándékot én mindig féltem tőle és nem szerettem. Pedig Andit és Robit szeretem, bár ők velem nőttek fel, Kriszti pedig csak látogatóban volt nálunk néha. Ezt nem mondom, de érzem a különbséget aközött, hogy fél- vagy édestestvéremről van szó. Attilát másképp szeretem, mint a többieket. Ezt viszont ő is tudja, mert mikor veszekszünk számtalanszor a fejéhez vágom, hogy "Utállak!", de mindig azt válaszolja, hogy "csak mondod"! Valójában piszkosul szeretem és mikor még eljárt bulizni én aggódtam érte a legjobban.
Jól elkalandoztam...
Miután sikeresen beszereztük a nadrágot még hátra volt az én dolgom. Be kellett szkenneltetni a bizonyítványaimat, mert elkellett küldeni a munkához e-mailben. Csakhogy ekkor már fáradtak és éhesek voltunk. Mondtam neki, hogy nyugodtan menjen haza, de "Elmegyek veled, mert te is végig szenvedted velem"-mondta. "Én végig röhögtem"-válaszoltam. Így elmentünk a könytárhoz, zárva volt.
Nem is mi lettünk volna.
Elsétáltunk az egyik papírbolthoz. Ott meg azt mondta a nő, hogy fél óra múlva mnejek vissza érte. Hazajöttünk és megkajáltunk végre. Szerencsére 10 percre lakunk a központtól így időben visszaértem (már egyedül) és még egy régi ismerőssel is összefutottam akinek azóta sem jut eszembe a neve.
Hazaérve elküldtem az e-mailt. Beszéltem Anitával is. Azt mondta, hogy beszélt a nővel aki a munkát adná és azt mondta neki, hogy majd visszahívja de nem hívta, így Anita próbálkozott hátha még jó pont is, hogy ő érdeklődik a munka után de nem vette fel neki és vissza sem hívta. Sajnálnám ha nem jönne össze neki ez a munka.
És a nap végére jól le is betegedtem. Nátha, de akkor is utálok beteg lenni!!
Csütörtök: Ma felhívott Anita, hogy visszahívta a nő, de nem tudja, hogy mi lesz, mert beszéltek találkozóról, de pontos időpontról nem és azóta sem hívta vissza..
Én pedig lábadozok :/
A bátyád jó fej lehet és klassz a humora :) Teljesen egyet értek a nadrág témával, a legtöbb fiatal srácon tapadós buzi gatyát lehet látni, illúzió romboló (főleg megspékelve páva frizkóval, kiszedett szemöldökkel, meg buzis színű V kivágású felsővel bloeeeh). Az én pasim sem igazán farmer mániás, van neki pár darab, de ő is inkább a terepmintás, vagy az egyszínű fekete katonai gyakorlókat részesíti előnyben, azt mondja kényelmes és praktikus viselet.
VálaszTörlésRemélem azóta jobban vagy és kigyógyultál a betegségből!
A meló remélem összejön, majd írj fejleményeket!
Mikor olyan a hangulata nagyon jófej tud lenni :)
TörlésUhh igen a V kivágású felsőket nem is említettem, hogy felejthettem el, hogy meglátta és "Most komolyan, Te ilyet felvennél?" :D
Már jól vagyok :)A melóban pedig holnap kezdek!