Sokkot kaptá??
Khm volt ma (2016.10.25) egy kis történés..
Reggel gyanútlanul keltem örültem magamnak, hogy gyalog bérlet nélkül 25perc alatt eljutottam a munkába. Majd tanítgattam napközben az új kolleginát aki velem egyidős és imádom =)
Majd egyszercsak jött egy üzenetem:
"Ma itt vagyok pesten, ha van kedved talizhatnánk."
Ki volt? Na ki volt?? Na ki???
Tra tra tra tra tra ...
Nándi volt! Akit 1000+1 éve nem láttam. Beszélni is csak úgy beszéltünk, hogy én kerestem és akkor is csak írásban.
Most viszont itt volt a lehetőség hogy lássam, halljam, érezzem. Ennyi idő és történés után.. Azthiszem több mint egy éve nem találkoztunk..
Úgy volt hogy holnapra berényben lesz munka így mondtam neki, hogy oksi talizzunk utána meg mehetünk együtt haza mert ő is jb-i.
Munka végeztével bekavart a főnökasszony. Mégsem kell holnapra átmennem.
Megbeszéltük, hogy a stadionoknál találkozunk. Odaértem, vártam.. vártam.. majd csalódottan eltökéltem magamban, hogy átlettem verve! Szent meggyőződésem volt, hogy otthon ül és jót röhög rajtam :(
Végső elkeseredésemben felhívtam, remélve, hogy ennyi idő után is ugyanaz a száma.
Szerencsére elértem és kiderült, hogy csak kicsit elkerültük egymást :)
Olyan szuper volt végre találkozni vele ilyen hosszú idő után, hogy azt elmondani nem tudom. Főleg, hogy tárt karokkal várt és egy nagy öleléssel fogadott :')
Ő aki anno kijelentette, hogy nem szeret engem ölelgetni!
Annyira jól esett, de mégis másképp mint akkor esett volna.
Örültünk nagyon egymásnak, majd elindultunk az Aréna felé. Útközben mesélt magáról, hogy elég depis korszakát éli, mondván "Nehéz az élet." Megérkezve az Aréna elé, megállt a lovas szobor előtt.
-Szeretem a lovakat. -mondtam.
-Én félek tőlük.
-Nem is tudtam.
-Vannak előtted még titkaim.
-Mesélj! :)
-Egyszer volt hol nem volt.. :D
Csók!
Nem, csak vicceltem.
De hasonlóan meglepő fordulat következett. Azt személyes okokból nem idézem, hogyan adta a tudtomra, bár így is elég durva, hogy ország világnak kikiáltom a titkát.
Bevallotta nekem, hogy meleg! :o
Így utólag visszagondolva egész bunkón reagaltam le a dolgot.
-Nembaj, hogy ezen nem lepődök meg?
Ez volt a legelső reakcióm. Azt mondta nem, a szülei sem lepődtek meg különösebben.
Majd pár pillanattal később sokkot kaptam. Nagyon lefagytam. Azthiszem kellett annyi idő az agyamnak mire felfogta az információt. Ez volt a kettes reakció. A harmadik pedig egy hatalmas hála ölelés. Végtelenül hálás vagyok neki, hogy így megbízik bennem, hogy egy ilyen kaliberű dolgot megoszt velem úgy hogy 1000 éve nem is találkoztunk. Nagyon nagyra becsülöm ezt benne. Megkért, hogy ne haragudjak rá hogy a múltban a felé irányuló közeledésemet olyan "direktbunkósággal" viszonozta, csak nem tudta másképp lekezelni a helyzetet. Ő már akkor is érezte ezt, hogy meleg csak nem volt elég erős ahhoz, hogy másoknak is bevallja ezt. Most már volt egy 1,5 hónapos kapcsolata is. Távolság és kevés együtt töltött idő miatt szét is mentek. Szegény még annak a romjait gyászolja de én nagyon boldog életet kívánok neki.
Most ahogy írom ezeket a sorokat, átcikázott az agyamon, hogy egyetlen pillanatát sem bántam meg annak az időszaknak amit vele töltöttem.
Idővel minden értelmet nyer.
Hogy mi a tanulság?? Még nem sikerült levonnom, de hatalmas nyugodtságot érzek magamban ezzel kapcsolatban. És hálás vagyok, hogy ilyen barátokkal áldott meg az élet :)
Utána sétálgattunk még, feküdtünk az Arénaban a babzsák fotelokon, megvette a Lady Gaga lemezt, tescoztunk, beültünk egy kissé sötét (félhomály) parkba. Ott meséltünk egymásnak a munkánkról. Neki nagyon tetszik az enyém. Mondtam neki, hogy nagyon szívesen beajánlom a főnökasszonynál. Én örülnék a legjobban ha ő lenne a munkatársam és vele kellene együtt élnem.
Főleg, hogy bejelentette nekem a főnökasszony, Tibortól meg akar szabadulni. Engem megtart. Ez nincs teljesen összefüggésben az én terveimmel de ez van.
Majd az is alakul valahogy.
Elment a vonat amivel ment volna így maradt velem este 6 helyett 8ig. Sétálgattunk még és beszélgettünk.
Némán őt bámulva miközben a megszokott módon produkálta magát azon csodálkoztam, hogy merőben más (pozitív irányban) mégis ugyanaz!
7:45kor nem várt tovább. Nagy simizős öleléssel elbúcsúzott én pedig a lelkére kötöttem, hogy vigyázzon magára és halljak róla. Na meg lássam is! Győzködtem, hogy jöjjön a joy napokra fel hozzám vásárolni *-*
Itt volt, mint valami hurrikán végigsodort rajtam, majd hatalmas űrt hagyva maga után elment..
Szinte már kezdem megszokni ezt.
Reggel tutira csak nézni fogok ki a fejemből hogy ez most valójaban megtörtént-e.
Hazafelé láttam, hogy a szerelmem már halálra aggódta magát. Ami kissé az agyamra megy már hogy ilyen betegesen féltékeny tud lenni :(
Mind1 megbeszéltük és kaptam egy újbóli igéretet, hogy megváltozik..
Reggel gyanútlanul keltem örültem magamnak, hogy gyalog bérlet nélkül 25perc alatt eljutottam a munkába. Majd tanítgattam napközben az új kolleginát aki velem egyidős és imádom =)
Majd egyszercsak jött egy üzenetem:
"Ma itt vagyok pesten, ha van kedved talizhatnánk."
Ki volt? Na ki volt?? Na ki???
Tra tra tra tra tra ...
Nándi volt! Akit 1000+1 éve nem láttam. Beszélni is csak úgy beszéltünk, hogy én kerestem és akkor is csak írásban.
Most viszont itt volt a lehetőség hogy lássam, halljam, érezzem. Ennyi idő és történés után.. Azthiszem több mint egy éve nem találkoztunk..
Úgy volt hogy holnapra berényben lesz munka így mondtam neki, hogy oksi talizzunk utána meg mehetünk együtt haza mert ő is jb-i.
Munka végeztével bekavart a főnökasszony. Mégsem kell holnapra átmennem.
Megbeszéltük, hogy a stadionoknál találkozunk. Odaértem, vártam.. vártam.. majd csalódottan eltökéltem magamban, hogy átlettem verve! Szent meggyőződésem volt, hogy otthon ül és jót röhög rajtam :(
Végső elkeseredésemben felhívtam, remélve, hogy ennyi idő után is ugyanaz a száma.
Szerencsére elértem és kiderült, hogy csak kicsit elkerültük egymást :)
Olyan szuper volt végre találkozni vele ilyen hosszú idő után, hogy azt elmondani nem tudom. Főleg, hogy tárt karokkal várt és egy nagy öleléssel fogadott :')
Ő aki anno kijelentette, hogy nem szeret engem ölelgetni!
Annyira jól esett, de mégis másképp mint akkor esett volna.
Örültünk nagyon egymásnak, majd elindultunk az Aréna felé. Útközben mesélt magáról, hogy elég depis korszakát éli, mondván "Nehéz az élet." Megérkezve az Aréna elé, megállt a lovas szobor előtt.
-Szeretem a lovakat. -mondtam.
-Én félek tőlük.
-Nem is tudtam.
-Vannak előtted még titkaim.
-Mesélj! :)
-Egyszer volt hol nem volt.. :D
Csók!
Nem, csak vicceltem.
De hasonlóan meglepő fordulat következett. Azt személyes okokból nem idézem, hogyan adta a tudtomra, bár így is elég durva, hogy ország világnak kikiáltom a titkát.
Bevallotta nekem, hogy meleg! :o
Így utólag visszagondolva egész bunkón reagaltam le a dolgot.
-Nembaj, hogy ezen nem lepődök meg?
Ez volt a legelső reakcióm. Azt mondta nem, a szülei sem lepődtek meg különösebben.
Majd pár pillanattal később sokkot kaptam. Nagyon lefagytam. Azthiszem kellett annyi idő az agyamnak mire felfogta az információt. Ez volt a kettes reakció. A harmadik pedig egy hatalmas hála ölelés. Végtelenül hálás vagyok neki, hogy így megbízik bennem, hogy egy ilyen kaliberű dolgot megoszt velem úgy hogy 1000 éve nem is találkoztunk. Nagyon nagyra becsülöm ezt benne. Megkért, hogy ne haragudjak rá hogy a múltban a felé irányuló közeledésemet olyan "direktbunkósággal" viszonozta, csak nem tudta másképp lekezelni a helyzetet. Ő már akkor is érezte ezt, hogy meleg csak nem volt elég erős ahhoz, hogy másoknak is bevallja ezt. Most már volt egy 1,5 hónapos kapcsolata is. Távolság és kevés együtt töltött idő miatt szét is mentek. Szegény még annak a romjait gyászolja de én nagyon boldog életet kívánok neki.
Most ahogy írom ezeket a sorokat, átcikázott az agyamon, hogy egyetlen pillanatát sem bántam meg annak az időszaknak amit vele töltöttem.
Idővel minden értelmet nyer.
Hogy mi a tanulság?? Még nem sikerült levonnom, de hatalmas nyugodtságot érzek magamban ezzel kapcsolatban. És hálás vagyok, hogy ilyen barátokkal áldott meg az élet :)
Utána sétálgattunk még, feküdtünk az Arénaban a babzsák fotelokon, megvette a Lady Gaga lemezt, tescoztunk, beültünk egy kissé sötét (félhomály) parkba. Ott meséltünk egymásnak a munkánkról. Neki nagyon tetszik az enyém. Mondtam neki, hogy nagyon szívesen beajánlom a főnökasszonynál. Én örülnék a legjobban ha ő lenne a munkatársam és vele kellene együtt élnem.
Főleg, hogy bejelentette nekem a főnökasszony, Tibortól meg akar szabadulni. Engem megtart. Ez nincs teljesen összefüggésben az én terveimmel de ez van.
Majd az is alakul valahogy.
Elment a vonat amivel ment volna így maradt velem este 6 helyett 8ig. Sétálgattunk még és beszélgettünk.
Némán őt bámulva miközben a megszokott módon produkálta magát azon csodálkoztam, hogy merőben más (pozitív irányban) mégis ugyanaz!
7:45kor nem várt tovább. Nagy simizős öleléssel elbúcsúzott én pedig a lelkére kötöttem, hogy vigyázzon magára és halljak róla. Na meg lássam is! Győzködtem, hogy jöjjön a joy napokra fel hozzám vásárolni *-*
Itt volt, mint valami hurrikán végigsodort rajtam, majd hatalmas űrt hagyva maga után elment..
Szinte már kezdem megszokni ezt.
Reggel tutira csak nézni fogok ki a fejemből hogy ez most valójaban megtörtént-e.
Hazafelé láttam, hogy a szerelmem már halálra aggódta magát. Ami kissé az agyamra megy már hogy ilyen betegesen féltékeny tud lenni :(
Mind1 megbeszéltük és kaptam egy újbóli igéretet, hogy megváltozik..
Sokkot kaptam...nem jó kifejezés...majdnem hátast dobtam, ha nem ültem volna *-* Nándi, ezer éve eltűnt a színről. Na, meg hogy a fiúkat szereti, akkor már azt mondtam, hogy /idézem/ "aztakurva"...Vagyis, ez nagyon letaglózott. Szerintem szeretett volna ő téged, ha a lányok jönnek be neki. Azért örülök, hogy találkoztatok, remélem majd jelentkezik még. A pároddal meg dumáljátok meg a féltékenységi dolgait, bár tudom nehéz, anno én is ilyen voltam és hát az akkor pasijaimat biztos kikészítettem!
VálaszTörlés