Ez az életem! :)

https://hu.pinterest.com/juditlukacsi/listák/ karaokézni piros telefon fülkével fotózkodni Londonban teázni Londonban tenger gyümölcseit enni twisterezni vidámparkba menni hullámvasutazni olaszban pizzát enni párnacsatázni megünnepelni az ölelés világnapját bungee jumpngozni hajózni a Dunán saját lakást venni saját gardrób szobát kialakítani saját autót venni (smart fortwo) delfineket látni a saját élőhelyükön delfinekkel úszni repülővel utazni rendesen megtanulni angolul  rendesen megtanulni németül hőlégballonon utazni elutazni New York-ba végignézni a naplementét  végignézni a napfelkeltét részt venni egy nyári fesztiválon elmenni a debreceni virágkarneválra elmenni egy hatalmas vízeséshez megtalálni a nagy Ő-t (2016.04.10.) télen hóembert építeni tavasszal virágot ültetni nyáron esőben táncolni ősszel falevélben ugrálni esőben csókolózni 2016. 04. 24.) New York-ban sárga taxiban utazni a Central Parkban sétálni cirkuszba menni nagyon ...

Azért bunkózok mindenkivel, mert azt akarom, hogy mások is átérezzék nekem milyen szar. Mindig is ilyen voltam, de hisz ezt tudod. Per pillanat ott tartok, hogy utálom magam, az egész életemmel együtt. Totál kilátástalan minden.. Munkahelyről 5 nap után elküldtek, szerinted milyen szarul esett??! Átsírtam az éjszakát.. Szerelmes lettem, azt hittem, hogy végre boldog lehetek és elakart titkolni?! Na az kemény volt. Azt hittem ott süllyedek el szégyenemben. Rohadtul utálom őt emiatt, mégis Én hívtam fel őt kedden hazafelé. Bár nem szolgált semmi új információval. Miatta is napokig bőgtem.. Annyi barátom van, hogy egy kezem is sok ahhoz, hogy megszámoljam. Ráadásul ezek is tűnnek el az életemből veled együtt. Hiába legjobb barátnő meg minden. Gréti is azt mondta, hogy legjobb barátnők mindörökké és valójában áprilisban láttam utoljára. Kegyetlen érzés, hogy olyan emberek akikről azt hittem, hogy az egyik legfontosabb  vagyok nekik egyik napról a másikra semmibe vesznek.. Utál...

...lelkileg. Itt már nem segít a 12 óra alvás sem.  Tegnap láttam az újságban egy hirdetést és felhívtam. Meg is bántam. Igazából nem is Én akartam. Anya erőltette. Jövőhét szerdán lesz vége a tanfolyamnak, addig úgysem tudnék elvállalni semmit. Anyát úgysem lehet meggyőzni semmiről, ha ő valamit az eszébe vesz az úgy van és kész. Nem is ez a lényeg..  Az az ember szabású (nő) aki felvette a telefont olyan bunkó volt, hogy valami eszméletlen!! Állítása szerint teherautóban ült, ezért minden mondatom után visszakérdezett és siettetett, hogy "Várom a kérdéseket!" Folyamatosan beszéltem, csak ő nem hallotta. Egyszer csak megszólalt, hogy "Ennek így nincs értelme, elalszunk. Visz hall!" -és kinyomott.  Miért adnak egyáltalán ilyen embernek telefont a kezébe? Miért nem lehet valami normális emberre bízni az ilyen dolgokat..? Megint csak felhúzom magam.. Mikor, hol és hogy találok majd valami normális munkát? Lehet, hogy költözünk is. De erről még nem írok...

Mint egy óriási nagy folyó, úgy szeljük szét a földeket Torok vagyok Isten egén, ami bennrekedt Bátran voltam gyáva, mikor Te voltál még mögöttem Ottfelejtett víz lettem a vödörben. Főztem neked hétvégén, de sose voltál éhes Hogyha Én voltam a homályos, Te voltál az éles A kanyarban minden más megtörik a tér, kitágul a pupilla és megfeszül az ér. Szerettelek rövid hajjal, szerettelek kontyban Szerettem ám pókerezni, jó, néha már untam Ha egy kicsit meghagytam a borostám és szúrtam, húztad is az ajkaid - abban a minutumban. Azt mondtad, hogy itt maradsz, de elmentél Azt gondoltuk, jó ötlet de elvetélt. Azt mondtad, hogy itt maradsz, de elmentél Azt gondoltuk, jó ötlet de elvetélt. Ez az elválás is pont olyan lett, pont olyan mint a többi. Ez az elválás is pont olyan lett, pont olyan mint a többi. Yo - Nem mindegy, hogy félédes, vagy feledés Nem mindegy, hogy esküvő vagy temetés - ahol együtt sírunk. Oké, eddig bírtuk, na oké, eddig jutottunk Szép és lehet csúnya is a juta...

Kedden történt, hogy mentem suiba /amit egyébként most nagyon élvezek/ és valahol félúton járhattam mikor megláttam, hogy egy idős nénike aki velem szemben jött elesett! Én még viszonylag messze jártam tőle. Láttam, hogy az emberek csak elmentek mellette. Volt aki egyedül és oylan is aki többedmagával. Simán elsétáltak egy földön fekvő idős nő mellett!!! Odaszaladtam hozzá. Felhúztam, odaadtam neki a botját, majd összeszedtem a holmiját, mert épp a boltból jött és mindene szétgurult. Szerencsére nem esett baja. Hálálkodott nekem egy sort, majd mondtam neki, hogy vigyázzon magára és elköszöntem. A buszt épphogy elértem. Elmeséltem a suliban és itthon is, hogy mi történt és ez volt a reakció: "Megvolt a mai jócselekedet is". Ez viszont engem elgondolkoztatott... Szerintem ez nem minősül annak. Legalábbis nem kellene. Jó cselekedet ha valaki adományoz vagy hasonlóan nagy kaliberű jó tettet visz véghez. De az, hogy felsegítsek egy embert aki ráadásul idős is ALAPVETŐ dolognak...

Tudom, hogy a "baj nem jár egyedül", de ez már durva. Több, mint duplán megkaptuk a bajt.. Olyan ez mintha valaki komolyan megátkozott volna minket. Lassan már nem lesz minek elromlania nálunk. elromlott... a mosógép a bojler Attila szobájában a konvektor Attila telefonja A gépem az én telefonom a nagyszobában a TV az életem -jah az már régebben...  Azért ez már durva! Lassan kezdek attól félni, hogy ránk fog dőlni a ház vagy nem is tudom mi lesz a következő. Mintha valaki/k/ nagyon összeesküdtek volna ellenünk.  Meg úgy általában ellenem. Ennél nagyobb gáz is lehetne, de elég rosszul érint, hogy az állítólagos barátaim elfelejtenek. Grétit MÁRCIUSBAN láttam utoljára!!! És októberben beszéltünk utoljára rendesen. Azóta névnapomon mikor ÉN ráírtam, plusz karácsonykor kellemes ünnepeket kívántam nekik ő pedig viszont. Elvan a barátjával és nem érdekli, hogy előttünk apélda, hoyg közös ismerősünk egy ugyanannyi idős (idős) pasival jött össze, született egy gyere...

A 2016-os mottóm:  Kicsit kemény, de rájöttem, hogy nekem erre van szükségem. Mindig kihátrálok, megfutamodok, nemet mondok, stb. a lényeg, hogy brutálisan gyáva vagyok bizonyos szituációkban. így ez a mottó már most sokat segített nekem. Azzal a tanárral voltunk akiről az előző bejegyzésben írtam. Mondta, hogy következő nap szituációs feladatban állásinterjút fogunk eljátszani. Én hoztam a formám és egyből a fejembe vettem, hogy akkor nem megyek másnap, hogy kimaradjak ebből a feladatból. Hazaúton viszont a csajok rábeszéltek, hogy menjek, mert ez fontos és hasznos feladat. Meg én is átgondoltam és nem mondok többet nemet. Másnap totál rosszkedvűen mentem. Féltem ettől a feladattól, mégis ráerőszakoltam magamra, hogy ott legyek és megcsináljam. Húztam halasztottam. Már csomóan bementek előttem megcsinálni a feladatot. Már a két lány is túl volt rajta mikor én még kimentem velük levegőzni és azután mentem be én. Nagyon gyorsan végeztem. Miután én már voltam élesben is ilye...

Hétfőn megérkezett hozzánk is a hó. Jippiájjé juppijóó!!! Valami ilyesmi.   Nagyon örülök neki. Úton a sulihoz végig vigyorogtam, mert végre sétálhattam a hóesésben és ropogott a talpam alatt a hó. Néhányan vissza is mosolyogtak rám amitől mégjobb kedvem lett.  Hazafelé már nem volt olyan vigyorgós kedvem. Majd megfagytam!! Annyira fáztam az úton míg hazaértem, hogy az már fájt. Alapvetőleg utálom a fázást. Mindigis egyfajta fájdalomnak tartottam a legkisebb fázást is. Úúúgy utálom. azért szeretem a havat, mert olyankor kevésbé van hideg. A telet is szeretem, nem arról van szó, hogy nem, de az összes többi évszakot sokkal jobban. Anniyra fázós vagyok, hogy a tavalyi forró nyáron hosszúnadrágban voltam végig. Igen normális vagyok és és nem ninc semmi takargatni valóm. Csak szomplán most így éreztem magam jól. Megtudtuk, hogy január 27-ig tart a suli. Azt hittük, hogy legfeljebb hónap közepéig.. Várom már, hogy vége legyen. Már unom, főleg azt a nőt akiel ez...

Éjfél után voltunk már több, mint 2 órával mikor csöngetett valaki. Anyával már nem is mertük kinyitni. Attilát kérte meg, hogy menjen ki hátha valami rossz vicc. Beletelt pár percbe mire bejöttek és megláttam, hogy bejöttek és megláttam, hogy aki csöngetett nem más volt, mint Gabi anyukája! Átfagyva mondogatta, hogy nem éri el Gabit. Azonnal elkezdtem aggódni. Majd levetkőzött. Elmondta, hogy egyik ismerősénél szilveszterezett, de annak a férje balhézott. Rendőrséget is kellett hívni így onnan lelépett, de nem tudott hova menni az éjszaka közepén. Mondta anya neki, hogy nyugodtan maradjon itt nálunk reggelig amíg nem megy a busza. Majd a vezetékesről felhívta Gabit. Szerencsére elérte és utána még én is tudtam pár szót beszélni vele facebookon. Már elég fáradt voltam, így én lefeküdtem és gyorsan el is aludtam. 5 óra után pár perccel keltem is a mozgolódásra. Kinéztem, a zárral bajlódtak, mert befagyott. Nagy nehezen kinyitották, majd Gabi jött be. Mondta, hogy ott ahol aludt volna h...