Fáradt vagyok
Tegnap láttam az újságban egy hirdetést és felhívtam. Meg is bántam. Igazából nem is Én akartam. Anya erőltette. Jövőhét szerdán lesz vége a tanfolyamnak, addig úgysem tudnék elvállalni semmit. Anyát úgysem lehet meggyőzni semmiről, ha ő valamit az eszébe vesz az úgy van és kész. Nem is ez a lényeg..
Az az ember szabású (nő) aki felvette a telefont olyan bunkó volt, hogy valami eszméletlen!! Állítása szerint teherautóban ült, ezért minden mondatom után visszakérdezett és siettetett, hogy "Várom a kérdéseket!" Folyamatosan beszéltem, csak ő nem hallotta. Egyszer csak megszólalt, hogy "Ennek így nincs értelme, elalszunk. Visz hall!" -és kinyomott.
Miért adnak egyáltalán ilyen embernek telefont a kezébe? Miért nem lehet valami normális emberre bízni az ilyen dolgokat..? Megint csak felhúzom magam.. Mikor, hol és hogy találok majd valami normális munkát?
Lehet, hogy költözünk is. De erről még nem írok részletesebben, mert még 1-2 hónap mire biztosan eldől.
Evivel csütörtök óta nem beszéltem és tegnap este rám írt "szia", mire Én ahelyett, hogy lelkesen kérdezgetni kezdtem volna, hogy mi újság vele inkább kiléptem, Mostanában még a fejem is fáj így inkább lefeküdtem. Ma már beszéltünk de csak a arra "kellettem" neki, hogy kipanaszkodja magát és el is felejtett. Én inkább nem is meséltem semmit, úgysem érdekelné...
Reggel jött egy sms a vodafontól, hogy kaptam 5 ingyenes percet amit ma éjfélig lebeszélhetek. Ötletem sem volt, hogy kivel beszéljem le. Az álmom járt a fejemben -most nem szörnyűség- teniszeztem, ezen elmélkedtem és teljesen kiment a fejemből. Suliba is elmentem. Hazafelé sétáltam a suliból mikor úgy döntöttem mindent vagy semmit alapon felhívom Gabit. Éppen dolgozott. Nem mondott újat. Ó, de! Jön majd biciklit venni. Azon kívül ugyanaz a véleménye mindenről és még mindig hanyag és nem törődöm.. Semmisem változott.
A suliban hátra kerültem Szandiékhoz egy csoportos játéknál amit Én mondtam az nem volt jó, csak az ő hülyeségeik. Következő feladatnál mondta a tanár, hogy nyugodtan rendeződhetünk ahogy szeretnénk. Szandi egyből megszólalt, hogy Donát és Judit titeket kibombázlak. Odaakartam menni Anitáékhoz, mert ő egy csapatba került Évivel, de ugyanúgy maradtak szóval oda már nem fértem. Próbálkoztam Evelinéknél, de mondta, hogy úgy már öten lennénk (4 fős csapatok). Visszamentem Szandiékhoz és elkezdte, hogy "ide nem jöhetsz" "kiközösítünk" "menj innen". Kérdezte a tanárúr a neveket, mert felírta a táblára csoportonként. Elmondták hárman és Szandi mondta, hogy Ennyi!! és csak utána mondtam Én. Majd kérte tanárúr, hogy tippeljük meg hányat fogunk bedobni 2 dobásból: mondtam, hogy egyet, mire Szandi: Se!
Nyilván viccnek szánta, csak ez nálam gyenge pont. Általánosban ki voltam közösítve szóval tudom milyen és nagyon rosszul tud esni mikor ezt az eszembe juttatják. Bár az általános sokkal rosszabb volt, mert ott tényleg senkim nem volt. Most viszont már tudom, hogy néhányan kedvelnek. Talán még ő is csak furán fejezi ki...
Ezt pedig üzenem azoknak akik olyan bőszen vigasztalnak. Tudom, hogy tényleg szeretsz és csak jót akarsz nekem, de attól még:
Úristen az a nő, de tapló volt, tényleg nem értem, miért antiszoc. gyökereket választanak állásinterjúkra *-*
VálaszTörlésAmi pedig a Szandit illeti, elég bunkó beszólásai voltak, én is tudom milyen az iskolai kirekesztés, általános 5-8 osztályig maga volt a pokol, fizikai és verbális értelemben is. Azoknak az embereknek és az ő tetteimnek köszönhetően vagyok olyan labilis pl. az önbizalom terén és érzem magam néha egy nullának. Szóval a csaj, ha viccnek szánta is, kicsit normálisabban is fogalmazhatna, mert nem biztos hogy mindenki jót nevet a poénjain.
Sajnálom, hgy te is átélted valaha ezt a sz@rt és teljesen meg tudom érteni. Én is így vagyok.
TörlésViccnek szánta. Mostmár buóiztosan tudom. Ma nem volt a két lány akivel jóban vagyok és Szandi többször elkezdett beszélgetni velem...